„eleinte Magyarországnak fővárosa lévén” - konferenciával emlékeztek Siklósi Gyulára

„Kutatóközpontunk Siklósi Gyula nevét viseli, ezért fontosnak tartottuk azt, hogy születésének 70. évfordulóján megemlékezzünk. A tényleges évforduló az esztendő elején volt, amikor is kiadtuk Siklósi Gyula egyik kéziratban maradt művét, amely Székesfehérvár északi erődítés-falaival és az újabb királyi palotával foglalkozik. Már akkor úgy gondoltuk, hogy szükséges egy tudományos konferencia megszervezése is, jelen konferencia Székesfehérvár középkori történelmével foglalkozik, Géza nagyfejedelem korától a török korig.” - emelte ki Kulcsár Mihály, a tudományos konferenciát szervező Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója.

„Siklósi Gyula, városunk díszpolgárának tevékenysége, miközben a múltról szólt, nagyon is szolgálta a jelent és üzent a jövőre vonatkoztatva is.

Üzent, hogy mit jelent Fehérvár polgárának lenni és ez milyen felelősséggel jár.

Az igyekezett bizonyítani, - lelkesen, elkötelezetten és nagy szakmai alázattal - hogy a magyar nemzet történetén belül milyen meghatározó szerepet jelentett Fehérvár története, miért mondta, hogy a nemzet történelmi fővárosa, miért mondhatta, hogy a nemzet történelmi bölcsője.

Igyekszünk Siklósi Gyula emlékét méltó módon ápolni; életéről film készült, intézetet, intézményt neveztünk el róla és az emlékkonferencia is erről szól, de talán ami a leginkább szolgálja az emlékezést, az az, hogy halála óta is számos olyan dolog került bizonyításra, amit ő állított, esetleg már nem jutott számára annyi idő, hogy bizonyítani tudja. Igazi köztiszteletben álló polgára volt Székesfehérvárnak.” - hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Cser-Palkovics András, polgármester.

Az előadókat és a dísztermet megtöltő vendégeket Dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem rektora, a tudományos konferencia levezető elnöke is köszöntötte. Mint mondta, az emlékkonferencia sajátos műfaj. Leginkább úgy fogalmaznék, hogy küldetés. Ez a küldetés kettős; egyrészt emlékezni egy nagyszerű emberre, kiváló tudósra, barátra, Székesfehérvárért élő igazi lokálpatriótára, másrészt megemlékezünk arról a tudományos teljesítményről, amit ő évtizedek során, elsősorban Székesfehérváron és Székesfehérvárért tett.

A konferencia nyitóelőadását Petkes Zsolt, régész tartotta „Székesfehérvár kora Árpád-kori temetői - egy fejedelmi központ régészeti emlékei” címmel. „Székesfehérvár kialakulásának és korai történetének bemutatását a kutatók elsősorban a Belvárosban található, már jól ismert és megfogható korai épületeknél és emlékeknél kezdik, bemutatva a Szent Péter-plébániatemplomot és a Bazilikát, átugorva az előzményeit, és a miért itt kérdését.” - adta meg előadása alapkérdését Petkes Zsolt, majd így folytatta: „ahhoz, hogy megértsük a város kialakulását, korai történetét és az elhelyezkedését, legalább néhány évtizeddel korábbra, a 10. század közepéig, második feléig kell visszanéznünk. A város délnyugati határban már a 19. század második felétől kerültek elő 10. századi temetkezések. 1878 és 1971 között nyolc vagy kilenc temetőtöredékből megközelítően 219 darab 10. századi sírt tártak fel és feltételezhetően ennek a többszörösét pusztították el egy 2,5× 1 km-es átlókkal rendelkező ovális területen.”.

A temetők és a sírok nagy száma ellenére azok jelentőségét sem akkor, sem később nem ismerték fel, azonban a régi adatok ismételt feldolgozása, a korai térképek, légi felvételek és adatok térinformatikai feldolgozása során mind a helyük, mind az egymáshoz való viszonyuk is vizsgálhatóvá vált.

Az temetkezések egymáshoz való viszonyának tisztázásával, azoknak a korabeli út- és földrajzi viszonyokba való helyezésével és a 10. századi leletanyagból kiemelkedő, attól kismértékben eltérő leletanyaguk elemzésével egy új és tisztább kép vázolható fel a terület és a korai Fehérvár szerepéről és jelentőségéről.”

Dr. Szabados György PhD, Magyarságkutató Intézet igazgatója, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum munkatársa „Országnak nagy örömével - Szent István székesfehérvári koronázásáról” című előadásában hangsúlyozta:

„Arra az eredményre jutottam, hogy Szent Istvánt 1000 végén, Székesfehérváron a Szűz Mária Bazilikában koronázták meg. Ez az állítás merésznek tűnik, de Esztergomban ugyanezt kellene mondanom.

Közvetlen és közvetett bizonyítékok egyaránt ismeretesek, két forrásadat van; egy Fehérvárra utaló, a kései középkorból és egy késő Árpád-kori, amely Esztergomra utal.

Tüzetesen megvizsgálva az Esztergomra utaló kései Árpád-kori forráshelyet és azt láttuk, hogy az nem az esztergomi helyszínt, hanem az esztergomi érseki széket említi.

Tágabb összefüggések is azt mondják, hogy Istvánt nem koronázhatták másutt, mint Székesfehérváron, mert van egy korai adat arra, hogy István utódát, a minden szempontból vállalhatatlan Orseolo Pétert, mikor 1044-ben visszahelyezték a trónra, akkor Fehérváron helyezték vissza.

Ha Istvánt Esztergomban koronázzák, Orseolo Pétert pedig Székesfehérváron, akkor nem történhetett volna, hogy I. Andrástól kezdve minden király Székesfehérvárhoz járul, hanem visszamegy a István-i hagyatékhoz, Esztergomba. Nyilvánvalóan Székesfehérvár helyszínnel Istvánhoz tértek vissza és nem az általuk - teljes joggal - elutasított Orseolo Péterhez.

Szent István király annak idején Aachent vette mintájául, - a frankok és a németek császári koronázóvárosát – ugyanis Aachenben sem volt egyházmegye, hanem a kölni érsek koronázott. Székesfehérváron az esztergomi érsek koronázott, már amikor be volt töltve az érseki szék és az érsek hajlandó is volt koronázni. Nem véletlenül mondja a Hartvik-legenda a Bazilikáról, hogy

„ezt a fölöttébb szépséges templomot a király oly mértékben szerette, hogy saját kápolnájának tekintette és oly kiváltságot adott neki, hogy fölötte egyetlen püspök sem gyakorolhat hatalmat.”

Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója a középkori magyar történetkutatás egyik fontos kérdését járta körül „REGIA CIVITAS – Szempontok Szent István király koronázási helyének azonosításához” című előadásában. Elemzésének alapjául Szent István ezüstdenára volt. Szabó Zoltán építész, „A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete II/2A és 2/B című könyv” szerzője a szentistváni bazilika építkezését megelőző időszakról szólt. Kutatásai szerint ennek a területnek a történelme a római korig vezethető vissza.

Az előadások sorában a királynék koronázása is téma volt. Dr. Teiszler Éva történész I. Lajos király első felesége, Luxemburgi Margit példáján keresztül világított rá arra, hogy Székesfehérvár a XIV. század folyamán is megszakítás nélkül királynéink koronázóvárosa volt.

Reich Szabina régész a tavalyi évben a Szent István király-székesegyházon belül feltárt késő középkori lakóházról, Szőllősy Csilla régész pedig a városfalkutatásokról, a Jókai és a Bástya utcai régészeti feltárásokról számolt be. A tudományos konferencia dr. Négyesi Lajos előadásával zárult. A hadtörténész a Székesfehérvár környéki török kori harcterek kutatási lehetőségeit tekintette át.