Karácsonyról, gyermekkorról, zenéről Dobri Dániel kortárs zeneszerzővel

Ami Presepe Nápolyban, az jászol nálunk

- Emlékszik még a varázslatos gyermekkorra, amikor csillogó szemmel várta a nagy pillanatot, Jézuska ajándékait?

- Ó, hogyne emlékeznék! Az utóbbi időben újra elkezdtem várni ezt a pillanatot, persze máshogy, mint gyerekként, de évről, évre egyre fontosabbá válik számomra ez az időszak. A feleségemmel együtt már jó időben elkezdünk készülni rá, sőt, hozzátartozik számomra a karácsonyi hangulat megteremtéséhez az is, hogy minden évben komponálok egy kisebb karácsonyi darabot, és ez is az előkészület, a várakozás örömteli részét képezi.

- Mit gondol arról, hogy fásult világunkban nem mindenhol és nem mindenkinek ugyanazt jelenti a karácsony, mint a többségnek. Vagy ez nem így van?

- Hááát, ez jó kérdés. Ilyen szempontból, karácsonykor gyereklelkűnek érzem magam egyértelműen. Azért nagyon remélem, hogy amit mondott az nem teljesen így van, remélem, hogy ez összeségében nem igaz. De persze azért sejtem, sajnos előfordul ilyen is.

- Várni az ünnepre, készülni arra, az klassz, ugye?

- Nagyon sokat tanultam az ünnep várásról, az ünnepre való készülődésről, a saját családomon kívül az olaszoktól. A dél-Olaszországban töltött idő alatt tapasztaltam, hogy Nápolyban nagyon fontos a Betlehem készítés, amit presepenek hívnak az ottaniak, és ezt a hagyományt a feleségemmel átvettük, itthon is alkalmazzuk. Három éve vásároltam be ennek a tartozékait, több kiló parafával érkeztem haza egy koncertem után Nápolyból, és mi is nekiláttunk építeni olasz jászolt otthon. Amit idén is folytattunk, hiszen egy hónapja voltam kint, és hoztam újabb darabokat magammal. Lehet, hogy gyerekesen készülünk a karácsonyra, ami valójában nem is gyerekes, hanem ez inkább nagyon is alkalmat teremt az együttes karácsonyi készülődésre.

- A karácsonyi áhítat és a zene kéz, a kézben jár?

- A zene, a mi klasszikus zenei hagyományunk, amibe a kortárs zene is beletartozik mindenképpen szakrális erővel bír és hasonló funkciókat lát el, mint az egyház szertartásai. Ezért is gondolom nagyon jó dolognak, hogy elkezdtünk egy ünnepi bérletsorozatot az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral, amelyben minden ünnepkörhöz tartozik egy koncert.

- Ön is írt egy dalt a koncertre. Az alkotás folyamán kortárs szerzőként mennyire volt figyelemmel a klasszikusokra?

- Egy 4, 5 perces művet komponáltam egy jól ismert karácsonyi dalra. Bármit komponálok, abban teljesen természetes módon benne van a hagyományból való táplálkozás. Jelen esetben, a mostani műben az volt a szempont, hogy a dalnak egy új, mai zenei megközelítése legyen a hagyományokra támaszkodva úgy, hogy a kórusok számára jól énekelhető és élvezhető legyen. A Mennyből az angyal című örök klasszikust dolgoztam át, és lett belőle egy új kompozíció. Angyalszárnyakat láthatunk lelki szemeinkkel, amint leereszkednek a mennyből, száncsengőt is hallunk, majd a végén a kiteljesedő nagy kórust, és lám, lejött közénk az angyal.

- Rövidesen új év kezdődik, de milyennek értékeli a mögöttük hagyott esztendőt?

- Nagyon sűrű évünk volt, amikor sok mindent elkezdtünk. Sok újdonságot hozott 2021, de amikbe belevágtunk, azoknak most kell majd letisztulnia. Sokat dolgoztunk idén, és reméljük, hogy ez a munka mihamarabb kiforr, kiadja az arculatát, a jellegét annak, hogy mit, miért csinálunk, mi a szándékunk. Hisszük, reméljük, hogy a zenerajongóknak örömöt tudtunk szerezni és tudjuk ezt szeretnénk tenni továbbra is!