Lakáskoncepció megállapítási javaslata

SZÉKESFEHÉRVÁR MEGYEI JOGÚ VÁROS
LAKÁSKONCEPCIÓ

 

VISSZATEKINTÉS

A rendszerváltás előtt jelentős számban épültek olyan állami bérlakások, amelyekhez korábban ingyenesen, később lakás-használatbavételi díj megfizetése ellenében juthattak az állampolgárok. A lakbérek államilag olyan alacsony szintek kerültek megállapításra, hogy azok nem nyújtottak fedezetet a lakóépületek üzemeltetéséhez és fenntartásához, ehhez az állam a fenntartó szervezetek részére központi forrásokból támogatást biztosított. A központi források alacsony volta miatt a lakásállomány műszaki állapota folyamatosan, fokozatosan romlott, a rendszerváltás idején a felújítási lemaradást az illetékesek több milliárdban jelölték meg.

Az országoshoz hasonló helyzet alakult ki Székesfehérvárott is. A kiemelt iparral rendelkező város munkaerő szükségletét csak úgy lehetett biztosítani, ha az elhelyezéshez megfelelő mennyiségű lakás épül. Ennek következményeként voltak olyan évek, amikor a megépített lakások száma elérte az ezret is. Építési területhez csak szanálással jutott a város, ezért családi házas övezetek kerültek lebontásra. Ennek a koncepciónak a következménye, hogy megszűntek az alacsony komfortfokozatú lakások, a lakás állomány összetételében ezen időszakban az összkomfortos és komfortos lakások domináltak. Az állam a terheket a törvények folyamatos változtatásával egyre inkább a bérlők oldalára helyezte át, rendező elvként kimondta, hogy a lakbér a lakhatás ellentétele, az összes többi szolgáltatásért a bérlőnek fizetnie kell.

A város életében jelentős változás következett be akkor, amikor az önkormányzati törvény a korábban állami tulajdonú lakásállományt a törvény erejénél fogva, a vagyonátadó bizottság intézkedésével az önkormányzat tulajdonába adta. Ezzel egyidejűleg körvonalazódott a központi jogi szabályozásnak az a koncepciója, hogy a törvények csak kereteket fogalmaznak meg, a konkrét döntések az önkormányzatok hatáskörében, helyi szabályozással születnek meg.

A lakásállomány állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba adásakor az állam a jövőbeli feladatok ellátásához semmiféle pénzügyi feltételrendszert nem biztosított, a nyilvánvalóan meglévő felújítási lemaradás pénzügyi alapjainak központilag történő megteremtésére nem került sor arra hivatkozással, hogy az önkormányzatok ingyenesen kapták meg a korábban állami vagyont minden hasznával és terhével.

A vagyonátadás időszakában már erősödtek azok az állampolgári igények, amelyek a bérlakások megvásárlására irányultak. Ezt az igényt a politika támogatta, így került sor a jelentős értékű lakásvagyon igen olcsó, igen kedvező vételi feltételekkel történő értékesítésére. Ez volt a lakásértékesítés első üteme, amikor még nem kerülhetett sor az értékes belvárosi lakásállomány, valamint a 10 évnél fiatalabb panelos lakásállomány értékesítésére. A lakásértékesítés második ütemében ez a két korábban "tiltott" kategória is felszabadult, a központi szabályozás bevezette a vételi jog intézményét, a műemléki állomány értékesítésének is megnyíltak a feltételei.

Ennek megfelelően a jelenleg még önkormányzati tulajdonban levő mintegy cca. 1000 lakás tulajdoni változása nem következett be. Tehát az önkormányzat ezzel a meglévő lakásállománnyal gazdálkodhat hosszabb távon (lásd: 1.sz. táblázat).

A JELENLEGI LAKÁSHELYZET BEMUTATÁSA, ELEMZÉSE

A lakásigények nyilvántartását az 1993. évi LXXVIII. törvény 994. január 1-i hatállyal megszüntette. 1998. évben a lakásra várók nyilvántartási rendszere elkészült. A lakásra várók adatai számítógépes rendszerbe kerültek.
jelenlegi lakásszám ~ 1000 db

Kizárólagos önkormányzati tulajdonú ingatlanokban lévő lakások:

1. Hübner A. u. 2-4-6-8. 104 db
2. Köfém ltp. 1. 80 db
3. Erzsébet u. 2-4-6. 42 db
4. Havranek J. u. 47. 4 db
5. Széchenyi u. 76/a 10 db
6. Széchenyi u. 76/b 10 db
7. Vendel köz 2-4-6. 12 db
8. Palotai u. 17. 12 db
Összesen: 274 db

Az önkormányzat tulajdonában maradt lakásállomány zöme a városban szétszórtan lévő vegyes tulajdonú társasházakban található.

Megállapítható, hogy jelenleg az önkormányzat tulajdonát képezik azok az épületek, amelyek nincsenek olyan műszaki állapotban (pl: Fő u. 13., Szt. István tér 13., stb.) hogy értékesíthetők lennének, valamint azok a határozatlan idejű bérleti jogviszonnyal rendelkező, többségükben elvileg megvásárolható lakások, amelyekben a jelentős lakbér, fűtési díjhátralékokkal rendelkező bérlők laknak.

Több alkalommal bemutatásra került már, hogy a lakbér és fűtési díj hátralékok behajtása ingen nehézkes, hosszadalmas, egyes társadalmi rétegek képtelenek annak fizetésére. A bérbeadó hiába él a bérleti jogviszony felmondásának jogintézményével és hiába kötelezi a bíróság a volt bérlőket a lakások elhagyására, kényszer kiköltöztetésekre csak igen kis számban kerül sor különféle szociálpolitikai szempontok miatt. Így az önkormányzat nem jut hozzá üres állapotban a megszűnt bérleti jogviszonyú lakásokhoz, kintlevőségei pedig tovább növekszenek, mivel a lakáshasználó, aki a bérleti díjat nem fizette, természetszerűleg a használati díjat sem fizeti. Amennyiben sor kerül véletlenszerűen egyes lakások kiürítésére, úgy azok felújítása jelentős költségterhet jelent, mert ahhoz, hogy újból bérbe lehessen adni, a szükséges karbantartási és felújítási munkákat el kell végezni. Eddig az Önkormányzat azt a gyakorlatot követte, hogy ezeket a lakásokat az átvételkori állapotban üresen, nyilvános pályázati eljárás keretében értékesítette, ha a lakás vegyestulajdonú társasházban volt. Ez az eljárás azonnali bevételhez juttatta az önkormányzatot, de a lakások természetesen végleg kikerültek az önkormányzati lakásgazdálkodás köréből. Célszerű lenne ezen lakásokat ismételten bérbe adni a jövőben.

PÉNZÜGYI FELTÉTELEK

Az önkormányzat jelenleg a meglevő lakásállomány fenntartására és felújítására a lakbérbevételeket a helyiségbérleti bevételeket és a költségvetésben elkülönített felújítási forrásokat használja fel.

Lakbéremelésre 1993. óta nem került sor, még az infláció mértékével történő korrekciót se alkalmazta az önkormányzat egészen 1999-ig. A lakbérek színvonalát ma már jól össze lehet hasonlítani a társasházak működési költségeivel, ezen belül az üzemeltetésre, karbantartásra és felújításra fordítható forrásokkal. Nagyon sok olyan épület van, ahol a lakbér mértéke alacsonyabb, mint a társasház által meghatározott, tényleges költségeken nyugvó üzemeltetési díj. 1999. július 1-vel az önkormányzat 100 %-os lakbérkorrekciót hajtott végre. A bérlakás kínálat megteremtése elképzelhetetlen megfelelő lakbérrendszer nélkül. A lakbérnek szociális bérlakások esetén is tartalmaznia kellene az épület összes, ráeső költségét. A bérkőket jogos lakásigényük és (helyszínen is alaposan ellenőrzött) anyagi helyzetük függvényében kell lakhatási támogatásban részesíteni. A megoldás korlátozná a jogos igényt meghaladó nagyságú lakás igénybevételét és ösztönözné a lakásmobilitást. A kisebb lakásba költözőnek érdemes lenne felajánlani a két bérleti jog közötti különbözet kifizetését.

Amennyiben egy adott épület adott lakását önfenntartóvá kívánja az önkormányzat tenni, úgy a jelenlegi lakbért a többszörösére kell felemelni. Ilyen arányú lakbéremelés természetesen elképzelhetetlen egyidejű szociálpolitikai intézkedések nélkül.

A helyiségbérleti díjak rövid távon kiegyenlítő szerepet láthatnak el és pótolhatják azokat a forráshiányokat, amelyeket a lakbérek alacsony mértéke okoz. A helyiségbérleti jogviszony keretében ugyanis a bérbeadónak magasabb bérleti díj elérésére van lehetősége. Ez a bérleti díj lakbérnél jobban követi a piaci változásokat, bár attól az önkormányzati tulajdonú helyiségek bérbeadása jelentősen elmarad. A tulajdonváltozást követően 3 alkalommal, utoljára 1999. július 1-vel került sor bérleti díj emelésre. Mivel a bérleti díjban a bérlőnek és a bérbeadónak meg kell állapodnia, vita esetén a bíróság dönt. A nem lakáscélú helyiségbérleményeknél változást jelentett 1996. évtől az elővásárlási jog biztosítása bérlő részére. Ezzel a döntéssel az önkormányzat kielégíti ugyan a vásárlásra irányuló bérlői igényeket és egyszeri nagyobb összegű bevételhez jut, azonban elveszti azt a biztos, hosszú távú bevételi forrást, amelyet a nem lakáscélú helyiségek bérbeadása biztosít számára.

Önkormányzati tulajdonú épület felújításra csak azok a források állnak rendelkezésre, amelyet az önkormányzat a költségvetésében elkülönítetten biztosít. Elmondható, hogy az országban kevés olyan önkormányzat van, amely a lakóház felújítást is támogatja, ettől függetlenül a felújítási lemaradás és a rendelkezésre álló keret messze nem áll arányban. Természetesen azt is tudomásul kell venni, hogy az önkormányzat a jelenleginél magasabb összegű felújítási támogatást biztosítani nem tud.

1998. évben az Önkormányzat 20 millió Ft biztosítása mellett megalkotta a társasházak felújítási támogatási rendeletét. Ezzel elősegítette a városban található társasházak felújításának, korszerűsítésének, valamint az épületek rehabilitációjának elindítását.

Általánosságban tehát elmondható, hogy a lakóházfenntartás, üzemeltetés, felújítás pénzügyi feltételei biztosítottak annak ellenére, hogy az állampolgárok teherviselő képessége nem javul. Így további külső források bekapcsolása szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi állomány legalább szinten tartható legyen.

SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS

Az előzőekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek a magas komfortfokozatú lakások bérleti díjának megfizetésére képtelenek. Részükre alacsonyabb komfortfokozatú, olcsóbban üzemeltethető lakásállományt kell biztosítani.

Ez a lakásállomány a városban ma már nem található meg, ezért ezt az állományt új lakások építésével kell biztosítani. E lakásállomány hasznosításakor szigorú feltételekkel kell szabályozni a lakáshoz jutást, mert ki kell mondani, hogy ezek a lakások sem rövid, sem hosszútávon nem értékesíthetők, a bérleti jogviszonyokat csak meghatározott időre lehet megkötni.

Az önkormányzati rendelet alapján biztosított lakhatási támogatás rendszerét úgy szükséges továbbfejleszteni, hogy csak azok kaphassanak támogatást, akik arra rászorulnak.

TÁVLATI ELKÉPZELÉSEK

Az önkormányzatnak hosszabb távon sem lehet feladata, hogy minden lakásigénylő részére lakást biztosítson, arra viszont törekednie kell, hogy a lakásra várók az önkormányzat jelentős támogatásával, de végső soron önerőből, belátható időn belül lakáshoz jussanak.

Új helyzetet jelent a Nemzeti Lakás Célirányzat kezeléséről és felhasználásáról közeljövőben megjelenő Kormányrendelet, amely alapján a következő jogcímeken nyerhető el önkormányzati támogatás:

1. olyan több lakást magában foglaló lakóház létesítése, amely meghatározott ideig átmeneti megoldást jelent az önálló lakással nem rendelkező 35 éven aluli fiatalok és fiatal házasok lakhatásának biztosítására,
2. nyugdíjas otthon létesítése, korszerűsítése, bővítése,
3. bérlakások építése vagy használt épületek, lakások megvásárlása és felújítás bérlakás céljából,
4. mozgáskorlátozottak otthonházának létesítése,
5. "életjáradék lakásért" tárgyban.

ˇ A lakásigénylők közül kiemelten kell kezelni a fiatal házasokat, valamint a nagycsaládosokat, akik első lakásukra várnak, tehát önálló lakással nem rendelkeznek, szülőknél vagy költséges albérletben élnek. Ezeknek az állampolgároknak meghatározott időre 3+2 évre kell bérlakást biztosítani. Kiemelten kezelendő feltétel olyan előtakarékossági szerződés megkötése, amely biztosítja a meghatározott idő lejártát követően a lakásvásárlás lehetőségét. E konstrukció keretében ki kell mondani, hogy a bérleti jogviszony meghatározott idejű, amennyiben a vállalt feltételeket a bérlő nem tudja teljesíteni, a lakásból ki kell költöznie.

ˇ A városban vannak olyan lakással rendelkezők, akár bérlők, akár tulajdonosok, akik lakásgondjaikat minőségi lakáscserével kívánják megoldani. Ezek a lakáscserék jelenleg a piac szabályainak megfelelően bonyolódnak, ezekre a lakáscserékre az önkormányzatnak minimális ráhatása van. Indokoltnak látszik megteremteni a lépcsőzetes lakáscserék lebonyolításának feltételrendszerét, amitől joggal várható a város lakásmobilitásának növekedése.

ˇ Bizonyos társadalmi rétegeknél, különösen az időseknél mutatkozik olyan igény, hogy szeretnék szervezett keretek között a számukra felesleges, nagyméretű, magas fenntartási költségű lakásokat az önkormányzat rendelkezésére bocsátani, megfelelő alacsonyabb komfortfokozatú kisebb lakásokban, otthonházakban való elhelyezés fejében. Ezeknek a rétegeknek az igényeit is indokolt a lakáskoncepció szintjén figyelembe venni.

ˇ Ha az előző pontokban felvázolt igényeket vizsgáljuk, fel kell tárni azokat a lakáslehetőségeket, amelyekből az igények kielégíthetők.

ˇ A jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő lakásállományból minimális számban ürül meg évente bérlakás. Ezeket a megüresedett bérlakásokat a jövőben nem szabad értékesíteni, azt a lakásgazdálkodás keretében kell újból hasznosítani.

ˇ A szociálisan rászoruló társadalmi rétegeknek építéssel oldható meg a lakásproblémája. Erről a lakásállományról tudni kell, hogy nem lesz mobil, a lakásokba beköltöző állampolgárok hosszabb idejű bérlet keretében fogják azt használni, hiszen jövedelmi és szociális helyzetük alapján nem biztos, hogy elvárható, hogy lakásproblémájukat önállóan oldják meg. Bár igen alacsony lakbér megállapítása mellett meggondolandó, hogy ezen bérlakásokat is csak meghatározott idejű bérleti jogviszony keretében szabad hasznosítani akkor, ha a bent lakó bérlő előtakarékosságot vállal. A Nemzeti Lakás Célerőirányzatot minél jobban kihasználva és költségvetési támogatást is felhasználva, első sorban a fiatal lakáskeresők számára további garzonházakat (fecskeházakat) kellene építeni. Ezek a lakások kis alapterületűek, szerény minőségűek, olcsón építhetők és fenntarthatók, de minimum komfortosak kell legyenek.

ˇ Új építéssel vállalkozási formában lehet biztosítani lakáskeretet a lépcsőzetes lakáscserékhez. Ezek a lakások magasabb igényszintet elégítenek ki, azoknak a társadalmi rétegeknek készülnek, akik jelenlegi panellakásaikból kívánnak igényesebb lakásokba költözni. Ezek a lakások azoknak a rétegeknek készülhetnek, akik megfelelő pénzügyi keretekkel rendelkeznek a lépcsőzetes lakáscserék megvalósításához. Részükre bizonyos mértékű könnyebbséget jelent, ha a lakásvásárláshoz szociálpolitikai kedvezményt is fel tudnak használni.

ˇ Nyugdíjas otthon építésére vagy kialakítására is igény van. Ez esetben annak a társadalmi rétegnek biztosítja az elhelyezést, aki bérlakását vagy tulajdonát ajánlja fel a nyugdíjas otthonban történő elhelyezés fejében. Az otthonházak megvalósítása vállalkozási alapon történhet, melyhez az önkormányzat kedvezményes áron területet biztosíthat.
ˇ Ha az előzőekben vázolt igényeket vizsgáljuk, meg kell említeni, hogy figyelemreméltónak tartjuk egy életjáradéki rendszer létrehozását is az idős fehérvári polgárok segítésére. Ez arra irányulna, hogy az Önkormányzat más piaci szereplőkkel összefogva, életjáradék ellenében a nyugdíjasok által felajánlott lakóingatlanokat "megvásárolnák". Például egy fiktíven modellezett kalkuláció szerint az átlag 70 éves nyugdíjas 20-28 e Ft havi járadékot kapna az átlag 4-5 millió forintot érő lakásáért. Egy előzetesen publikált piaci becslés szerint Budapesten 53 ezer, vidéken összesen 76 ezer nyugdíjas vár ilyen segítségre. Célszerű volna megvizsgálni a több fővárosi kerületben működő, "Lakásért életjáradék, lakás előtakarékosságért" rendszer viszonyainkra adaptált változatának bevezetését a városban, esetleg szélesebb (regionális) körben is. Ez a rendszer az életjáradékhoz egy előtakarékossági alrendszert társít. Segíti az előtakarékosságot vállaló lakáskeresők lakáshoz jutását, ugyanakkor kiegészítő forrást teremt az életjáradék fizetéséhez. Vagyis két ráutalt lakossági csoport helyzetén tud az Önkormányzat egyszerre segíteni. A rendszer megvalósítását indokolja az ingatlanpiac jelenlegi helyzete és tartós trendje is: a lakóingatlan jó befektetésnek ígérkezik. Ezen túlmenően a létrehozandó Nemzeti Lakás Célelőirányzatból pályázati támogatás is szerezhető a bevezetéshez. A szóban forgó rendszer előnye, hogy kipróbált, gyakorlatban bevált modellről van szó.

ˇ A hosszabbtávú lakáskoncepció szerint tehát az önkormányzati bérlakás-rendszerbe az az állampolgár kerülhet be átmenetileg, aki lakással nem rendelkezik és vállalja az előtakarékosságot ahhoz, hogy a meghatározott idő letelte után lakáshelyzetét vásárlással, építéssel megoldja. A meghatározott idejű bérleti jogviszonyok lejártát követően a megüresedő lakások újból felhasználhatók első lakásként az igényjogosultak elhelyezésére.
Az önkormányzati lakásrendszerben az állampolgár a saját pénzügyi forrásaival, előtakarékosságával vesz részt. A bankok pénzintézetek a maguk kölcsönrendszereivel vehetnek részt a városi lakáspolitikában. Ezen felül a pénzintézetek közbejöttével kell és lehet felhasználni az állami támogatási rendszereket.

A koncepció összeállításánál figyelembe vettük az önkormányzat korábbi lakáspolitikai elképzeléseit és a többirányú, szakértői műhelymunkák eredményeit.

ÖNKORMÁNYZAT SZEREPVÁLLALÁSA A LAKÁSIGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉBEN

1. Önkormányzati tulajdonú lakások bérbeadása, lakásmobilitás:
Az önkormányzat tulajdonában jelenleg cca. 1000 db bérlakás van. Ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzat ennyi lakással gazdálkodhat, hiszen ezen lakásállomány közel 80 %-a határozatlan időre van bérbeadva. E körben csak akkor nyílik lehetőség lakásgazdálkodás megvalósítására, egyrészt ha a lakás bérlője meghalt és a lakástörvény szerint nem maradt vissza a lakásban olyan személy, aki a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosult, másrészt, ha a lakás bérlője lakást épít, vagy lakást vásárolt és bérlakását a helyi rendeletben megfogalmazott térítési díj ellenében az önkormányzat részére visszaadja. Ez a lehetőség a lakásállomány nagyságrendjéhez hasonlítva nem számottevő és éves szinten jelenleg mintegy 6-8 db lakást jelent.
A gazdálkodás szempontjából nem elhanyagolható tényező, hogy ezen lakások túlnyomó többsége vegyes tulajdonú társasházakban található, melyekben a magántulajdon képezi a többséget.

1.1.Önkormányzati tulajdonban lévő épületek:
A lakásgazdálkodás és mobilitás szempontjából kiemelten kell kezelni azon épületeket, melyek az önkormányzat kizárólagos tulajdonában vannak, mivel mint meglévő lakásállomány hatékonyan bevonható a lakásmobilitás elősegítésére.
Köfém ltp. 1. : összesen 80 lakásos önkormányzati tulajdonú épület, melyben 10 db kettőszobás, valamint 70 db egyszobás garzonlakás található. Valamennyi bérlakás meghatározott időre van bérbe adva. A lakásbérleti szerződések túlnyomó többsége 1999-ben jár le.
Erzsébet u. 2-4-6.: összesen 42 db kettőszobás, valamint 2,5 szobás bérlakás található az önkormányzati tulajdonban lévő épületben. Valamennyi lakás szintén meghatározott időre van bérbe adva.

Hübner A. u. 2-4-6-8.: összesen 104 db lakás, mely szintén határozott időre került bérbeadásra.
4 db lakást és üzleteket épített az Önkormányzat az egyházi ingatlanok kártalanításáért kapott pénzeszközből.

Ezen lakásokat önkormányzati tulajdonban kell tartani. Ismételt meghatározott idejű bérbe adáskor (5 évre) feltételként kell meghatározni:

1. ezen meghatározott idejű bérlakásokat, mint első önálló lakhatási lehetőséget a lakásra várók részére kell biztosítani,
2. a bérleti szerződés megkötésének feltétele, valamely pénzintézettel történő lakáselőtakarékossági szerződés megkötése, a megtakarítási idő leteltét követően a fiatal házasok olyan szerződéses összeghez jutnak, amely már lehetővé teszi számukra saját tulajdonú lakás megszerzését. A meghatározott idejű lakásbérlet lejárta után a felszabaduló, illetve megüresedő lakások ismételten hasznosíthatók. Ezen feltételeket a módosított lakásrendelet tartalmazza.

1.2. Társasházi vegyes tulajdonban lévő épületek:

A városban önkormányzati tulajdonban maradt bérlakások cca. 300 társasházban találhatók. A módosított lakásrendelet szerint kb. 170 határozott idejű lakásbérlemény határozatlan idejű bérleményre változtatható, mely lehetővé teszi a bérlő részére a lakás megvételét.

Összefoglalva a lakásgazdálkodás lehetőségeit, a még önkormányzati tulajdonba lévő lakásokból, mitegy 320 db meghatározott idejű bérbeadással hasznosított bérlakás kiemelten kezelve a Köfém ltp. 1. és az Erzsébet u. 2-4-6. stb. szám alatti épületeket - lehetőséget ad a tényleges lakásgazdálkodás, illetve lakásmobilitás megindítására. A város költségvetését ez külön összeggel nem terheli.

2. Önkormányzati lakásépítés:
Az önkormányzati tulajdonú bérlakások elidegenítéséből származó bevételeket 1994. március 31-től az önkormányzat elkülönített számlán köteles elhelyezni (Lakásalap). A lakástörvény alapján ezen bevétel lakóépületek felújítására, korszerűsítésére, illetve új lakások építésére használható fel.

2.1. A Palotaváros III. ütemének kijelölt területén 1997-ben megkezdődött az önkormányzati tulajdonú bérlakások építésének első üteme. Ez 1998-99-ben 2 x 52 db 1, 1,5 és 2 szobás összkomfortos lakás megépítését jelentette. Ezen megépült lakásokat véglegesen önkormányzati tulajdonban kell tartani. A hasznosítása kizárólag meghatározott idejű bérbeadással történhet. A bérbeadás feltételei megegyeznek a lakásmobilitás fejezetében meghatározottakkal, vagyis az állampolgár részére nem nyújt végleges lakásmegoldást, csak átmeneti első lakáshoz jutást azon időpontig, míg saját erőből megvalósítja végleges lakásmegoldását.

2.2. A "Lakásalap" biztosította forrás terhére az önkormányzati bérlakások építését továbbra is folytatni kell, de célszerűbb lenne olcsóbb alacsony komfortfokozatú önkormányzati bérlakások építése hagyományos fűtéssel (pl: cserépkályha). Ezen lakások építésére a hely adott, hiszen a Szárazréti SZÉPHŐ RT. telephelye melletti terület erre lett "kijelölve" és az RRT módosítás is folyamatban van. Ezt indokolja az is, hogy további tartozás ne halmozódjon fel.

Ezen lakások hasznosítása két réteget szolgál:

1. Azon lakással nem rendelkező, illetve lakásra váró családok elhelyezésére, akik jövedelmi és vagyoni helyzetük alapján még támogatással sem képesek megvalósítani az önerőből történő lakásmegoldásukat.
2. Azon önkormányzati bérlakásokban lakó bérlők cserelehetőségeinek biztosítását, akik jövedelmi és vagyoni viszonyaik alapján nem tudják fizetni a főleg lakótelepi lakások magas rezsiköltségét (távfűtés, melegvíz, stb.).

3. Telekgazdálkodás:
Felmérésre kerültek a város közigazgatási határain belül azon önkormányzati tulajdonú területek, ahol nagyobb számú építési telek alakítható ki (Börgönd-puszta, Maroshegy, Feketehegy, stb.) magánerőből megvalósításra kerülő lakóházak építésére. A telek alapközművesítését lehetőség szerint az önkormányzat vállalja magára. Börgönd-pusztán 24 telek kialakítása megtörtént, Feketehegyen folyamatban van újabb 35 db telek kialakítása. A telkek pályázat útján történő értékesítése lehetőséget biztosít az önerős építkezésekhez.

3.1. Munkáltatók által történő lakásépítés támogatása:
Felmértük a város területén működő vállalatok, gazdasági társaságok és vállalkozások körét, akik munkavállalóik részére hajlandók lakásmegoldásukhoz segítséget nyújtani.
Ennek támogatására az önkormányzattól építési terület biztosítását kérik késleltetett fizetési feltételekkel.
Munkáltatók a munkavállalók által felvett építési hitelek kamattámogatását vállalnák az iparűzési adójuk terhére. Ez az Önkormányzat számára nem előnyös, mert nem jelent külső forrás bevonást.

4. Önerőből történő lakásépítés támogatása:
a. Önkormányzati lakáscélú támogatás a rendeletben foglaltak szerint (visszatérítendő, kamatmentes).
b. Amennyiben önkormányzati bérlakásban határozatlan idejű bérlő, az építkezés befejeztével a bérlakását az önkormányzat részére adja vissza a rendeletben meghatározott térítés ellenében.

A jelenleg működő önkormányzati támogatási formák forrásai:

1. önkormányzati lakások lakbére,
2. önkormányzati tulajdonú lakások értékesítéséből származó bevételek,
3. önkormányzati tulajdonú helyiségek bérleti jogának megállapodás útján történő átadásakor fizetett bevétel,
4. egyéb állami támogatások igénybevétele,
5. a helyi költségvetés által biztosított lakásépítéshez és vásárláshoz adható önkormányzati támogatás összege.

Székesfehérvár népességének száma 1995. évben 110.381 fő volt 1999. januári adatok szerint a város lakosságának száma 105.293 fő.
Ez azt jelenti, hogy a népesség csökkenése nem átmeneti megtorpanás, hanem demográfiai tendencia. A jövő stratégiai kérdése, hogy a város milyen mértékben és eszközökkel vállalja fel a népességnövekedés támogatását.
Ahhoz, hogy Székesfehérvárra megindulhasson egy bevándorlási hullám, lakásokra van szükség. Jelenleg a városban az összlakásszám 40.212 db.

Melyek azok a területek, ahol lakásátadások, lakásépítések várhatók:

- Jelenleg Székesfehérváron folyamatban van 320 db volt szovjet kijevi panellakás felújítása és magyar szabványnak megfelelő lakássá történő átalakítása, amelyet egy gazdasági társaság vásárolt meg az önkormányzattól. A jövő év közepéig két épület, azaz 120 db lakás kerül átadásra, 2001. végéig pedig a teljes beruházás elkészül. Ezen olcsó áron értékesítésre kerülő lakások sok munkásnak és első lakáshoz jutónak adnak otthont.

- A Lövölde úton az INTERSPAR mögötti részen mintegy 2,9 ha-os területet értékesít az önkormányzat vállalkozónak, aki cca. 600 lakást épít fel 4 éven belül. A lakások részben értékesítésre, részben bérbeadásra kerülnek az igények szerint. A szép környezetben megépülő magas komfortfokozatú kis- és nagyméretű lakások egy biztos keresettel rendelkező un. középréteget céloznak meg, növelve ezzel Székesfehérváron a lakásmobilitást.

- Előrehaladott tárgyalások folynak a Magyar Honvédség és az önkormányzat között az un. Börgöndi lakások átvétele ügyében. A mintegy 100 db lakás önkormányzati tulajdonba kerülése után a Lakás-, Helyiség és Telekgazdálkodási Bizottság tesz javaslatot azok felújításának és hasznosításának módjáról.

- Mind országosan, mind Székesfehérváron csökken a magánerős lakásépítések száma. Az 1999. évi csökkenés száma ez év szeptemberéig országosan mintegy 14 % az előző évihez képest. Az elmúlt 9 évben vállalkozási alapon - önkormányzati segítség nélkül - Székesfehérváron 50 db társasházi lakás épült, amelyek értékesítésre kerültek és 35 db tetőtéri ráépítés történt lapostetős társasházak magastetőre történő átépítésével. Székesfehérváron évente átlagosan 200 lakóházra ad ki használatbavételi engedélyt az építési hatóság (lásd. 2. sz. melléklet). Ezen tendencián változtathat a kormány új lakástámogatási jogszabálytervezete, amely véleményezés alatt áll. Az állami lakáspolitikának elsősorban a lakástakarékossági formák támogatására és saját erőből nem piacképes rétegek és társadalmi csoportok lakástámogatására kell irányulnia az önkormányzatokkal összefogva.

- Szociális bérlakásépítés és bérbeadás vállalkozók által Németországban bevált szisztéma, a "szociális lekötés" (Sozialbindung). Lényege, hogy az építtetőt a költségvetés adókedvezménnyel, kamattámogatással, vissza nem térítendő juttatással segíti a lakóingatlan létrehozásában, fenntartásában. Ennek fejében az un. lekötési szerződésben kell vállalnia, hogy a lakást meghatározott ideig (legalább 10-15 évig) csak az önkormányzat lakáshivatala által igényjogosultnak minősített személynek adja bérbe, önköltségi bérért. A lekötés lejárta után a tulajdonos tetszés szerint hasznosíthatja az ingatlant.

A rendszer meghonosítása előnyös volna az önkormányzat számára, mert bár nem tulajdonos, mégis gondoskodhat a lakásigénylők elhelyezéséről. A lakóingatlanok idén beindult, feltehetően évekig folytatódó, az inflációt jelentősen meghaladó felértékelődése miatt a befektetők számára is igen jó üzlet lehetne, ezért bizonyosan volna érdeklődés. A közepes jövedelműek által megfizethető lakbérekhez (a legkisebb jövedelműeknek csak rendkívül nagy lakhatási támogatás mellett volnának ezek a lakások elérhetők) a németországi jelentősebb költségvetési+önkormányzati támogatásra és egyéb kedvezményekre volna szükség. Azonban még így is a közpénzek minden forintjára legalább 3 Ft befektetői hozzájárulás jutna.

Székesfehérvár, 1999. november 30.