Sobor Antalra emlékeztek a Városházán születésének 85. évfordulója alkalmából

„Kezdő tanárként a Vasvári Pál Gimnáziumban kezdtem tanítani, 1987-ben. Akkoriban nagyon hosszú tanári szoba volt, két ajtóval. Sobor tanár úr szemben ült az ajtóval, háttal az ablaknak. Már amikor először beléptem az ajtón, rendezettséget, nyugalmat sugárzott maga körül, rend volt körülötte. Ha megszólalt, halkan beszélt, egyetlen felesleges szót sem használt; tudta, hogy így is odafigyelnek rá.” - mondta köszöntőjében Vargha Tamás, honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, aki hozzátette, kötelességünk, hogy őrizzük Sobor Antal életművét és továbbadjuk annak üzenetét.

A köszöntés után Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója lépett a mikrofonhoz, aki bejelentette; a teátrum a 2018-19-es évadban bemutatja, Sobor Antal: Perelj, Uram! című kisregényének Román Károly által írt adaptációját.

A bejelentést követően Sebők Melinda tartott előadást Sobor Antal 1991 és 2010 között írt naplójegyzeteiről. „Sobor Antal naplója kordokumentum és műalkotás is egyben” - kezdte előadását a fehérvári irodalomtörténész, majd Román Károlyt idézve így folytatta: „Sobor Antal tudta, mit vállal, amikor életének két utolsó évtizedében novellák, regények helyett naplójegyzeteket írt. Ismerve őt, nyugodtan állítható, hogy ez a műfajcsere elsősorban belső, kimondottan erkölcsi késztetés volt. A rendszerváltást követő lázas, miazmás esztendőkben csak így, ezzel a műfajjal tudott szinte azonnal reagálni a gyorsan változó világ egymást követő, egymást elsodró, egymást érvénytelenítő eseményeire. A nyilvánosságra szánt naplóíráshoz bátorság kell. Mivel az írói reflexiókból végül vallomás lesz, igazi confessio, amellyel a naplóíró teljesen kiszolgáltatja magát a mindenkori közvéleménynek.” „A monologizáló műalkotáson, a napló tűnődésein, jelenségek vizsgálatán átszüremkednek a szellemi, erkölcsi, etikai vonások is, mint ahogyan élete utolsó éveiben a szenvedés és az önmegfigyelés is.” - zárta előadását Sebők Melinda.

Dr. Bakonyi István, irodalomtörténész Sobor Antal: Hosszú háború című regényét elemezte, (Magvető, 1980.) amely a török korban játszódik és a híres székesfehérvári vicekapitány, Wathay Ferenc életét dolgozza fel. "Sobor Antal írásai 1961 óta jelentek meg. Kortársai és pályatársai közé tartoznak Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Lázár Ervin. S ha már Bertha Bulcsu neve is elhangzott, idekívánkozik egy részlet abból az interjúból, ami az írót így mutatja be: „Tanárarc, író arc, paraszt arc. Egyszerre az. Aztán egyikből a másikba mosódik. Nyugalma paraszti, mosolya, nevetése az író nevetése, komolysága a tanáré. Írónak a legrokonszenvesebb.” Pontos ez a leírás, s mi, akik hosszú ideje személyesen ismerhettük, élvezhettük társaságát, sokszor huncut mosolyát, humorát, bizony, igazolhatjuk a fenti sorokat. Hiszen művei mellett emberi tulajdonságai is említést érdemelnek. Tisztessége, szerénysége, hűsége, magyarsága, a humánus értékek tisztelete… Ilyen fogalmak jutnak az ember eszébe vele kapcsolatban. Vagy éppen kedves városához, Székesfehérvárhoz fűződő viszonya. Jávor Ottó mellett ő az, aki a szépprózában szinte végig ennek a tájéknak dolgait énekelte meg.

„A mű főhőse tehát Wathay Ferenc fehérvári vicekapitány, aki a rabságban költővé és képzőművésszé vált. Különös és tragikus sorsát rendkívüli színekkel mutatja be a regény. Igazán olvasmányos, izgalmas mű. A regény igazi siker lett: húszezer példányban jelent meg, és ez 1980-ban sem volt lebecsülendő kiadói teljesítmény a Magvetőnél! S a siker egyik titka valószínűleg az, hogy Sobor a magyar történelmi regény hagyományos útját járta, hatásosságát pedig növelte, hogy ismét háborús témát választott. Ám gyorsan tegyük hozzá: azt mutatja meg, hogy a hadi viszonyok közepette az emberre szenvedés, sanyarú sors és rabság vár. Ilyen viszonyok között marad ember az ember, miközben kibontakozik előttünk az író humanista értékrendje. Minden eddiginél színesebb a meseszövése, hangulat- és korfestése. A regény méltó párja az Egri Csillagoknak, többek között olvashatjuk benne a Királyi Koronázó Bazilika felrobbanásának történetét, amely - mint tudjuk - máig ható következményekkel járt.” - mondta Bakonyi István és hozzátette: „Éppen itt volna az ideje 1980 után újra kiadni Sobor Antal e jeles művét."

P. Maklári Éva (aki maga is író, tanár és festőművész) a 2018/19-es évadban a Vörösmarty Színházban bemutatandó Perelj, Uram! című kisregényt elemezte. Maga a cím a 35. zsoltár első sora. Mint mondta, Sobor gyakran írt a háborúról, de nem azért, mert szerette, hanem mert meg akarta mutatni annak borzalmait. A történet az 1848/49-es magyar szabadságharc leverésének utolsó időszakából elevenít fel egy megrázó epizódot, amikor egy kis falu, a fejér megyei Csákberény, melynek maroknyi népe hősiesen védi szabadságát és kivívott jogait, a bevonuló császári zsoldosok rémuralma alá kerül. A falu két papját, Manszbarth Antal, katolikus plébánost és Szikszai János református lelkészt éjszaka letartóztatják, majd négy nap múlva ártatlanul kivégzik őket, mint akik támogatták a szabadságharcot és senkit sem voltak hajlandóak elárulni. Az egész cselekmény e négy nap történetét dolgozza fel és az egész egy párbeszédes formában megírt remekmű.

„Sobor Antal hiánya 8 esztendő alatt alig csendesedett bennünk” - mondta visszaemlékezésében Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke. Végül Sobor Antal özvegye, Márta asszony köszönte meg Székesfehérvár Önkormányzatának és a Vörösmarty Társaságnak, hogy együtt ünnepelhettek. A résztvevők megtekintették Vakler Lajos, szerkesztő-riporter filmjét, amely Sobor Antal Fehérvár Televíziós szerepléseinek mintegy esszenciáját adta a közönségnek.

Az esten közreműködött Cserta Gábor, a moderátor Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke volt. Az emlékest a Szent István Művelődési Ház udvarán zárult, ahol az emlékezők megkoszorúzták Sobor Antal domborművét.