-
584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
1440. július 17-én koronázták meg I. Ulászló királyt. Uralkodását beárnyékolta az országot megosztó polgárháború, amit a két hónappal korábban megkoronázott V. László hívei ellen vívott meglehetősen rövid uralkodása alatt.
2024.07.17. -
861 éve koronázták
Lászlóról a hazai hagyományból tudjuk: 1163. január 14-én, uralkodása hatodik hónapjának betöltése előtt hunyt el, ezért koronázását nem lehet 1162. július 15-e elé keltezni. Későbbre viszont nem érdemes, hiszen Bizáncból hat hét alatt meg lehetett szervezni a királyváltást. Ily módon ezt a napot jó okkal jelölhetjük meg II. László (ellen)király (1162–1163) koronázási idejének.
2024.07.15. -
Török kori emlékek
Székesfehérvár török kori emlékeit ismerhetjük meg azon az ismeretterjesztő sétán, melyet a Tourinform Iroda szervez június 29-én, szombaton 10.00 órától. A részvételhez előzetes regisztrációt kérnek.
2024.06.27. -
Szent László napja
I. László király Hunyadi Mátyásig a legnépszerűbb magyar uralkodó volt, számos népmonda hőse, akinek népszerűsége egyszerre volt töretlen a dinasztián, a főúri és főpapi eliten belül és a nép körében. Ha életét és utóéletét egyszerre tekintjük át, akkor ő volt az egyetlen királyunk, aki szentet avatott és szentté avattatott.
2024.06.27.
Szenzációs régészeti lelet került elő az iskolaudvar felújítása közben
![Szenzációs régészeti lelet került elő az iskolaudvar felújítása közben](/_upload/images/news/70691/budai kulvaros falmaradvany 02.jpg)
Sajnos ez a terület a középkor hadi eseményei során állandó támadásoknak volt kitéve, így jelentős pusztításoknak estek áldozatul az itt álló világi és egyházi épületek, melyek létezéséről eddig csak az írott források tanúskodtak.
A feltárások során a korábban régészeti szempontból szinte fehér foltnak tekinthető Budai külváros térképére felkerült az első középkori épület részlete.
Az egykori Budai külváros – azaz Civitas exterior stratégiailag fontos terület volt, hiszen a legfontosabb kereskedelmi útvonalak haladtak át ezen a külvároson a középkorban. Régészeti szempontból ezidáig szinte fehér foltnak számított a terület.
Reich Szabina a Szent István Király Múzeum ásatásvezető régésze elmondta, hogy Siklósi Gyula régészprofesszor korábban csak a Királykút tájékán talált néhány falszakaszt. Arról vannak még forrásaink, hogy néhány kőfaragvány származott erről a területről. Tehát konkrétan épített örökségi elem a Budai külváros nem maradt fent ezidáig. Most egyértelműen bebizonyosodott a keltező értékű rétegeknek köszönhetően, hogy késő középkori lakóházakkal van dolgunk.
Ahhoz hogy mi is több adathoz információhoz jussunk szükség van a terület további kutatására, ezt már roncsolásmentes módon szeretnénk megtenni, hogy ne kelljen felbontani az udvart, talajradaros vizsgálatot szeretnénk a területen végezni - mondta Pokrovenszki Krisztián a Szent István Király Múzeum igazgatója. Ez a vizsgálat megmutathatja az épületek alaprajzát és kirajzolódhatnak az utcaszerkezetek.
A Rákóczi Iskola udvara – nyilván nem a mai város méretéhez nézve, hanem a középkori történelmi belvároshoz nézve messze van a főtértől gyalogosan. Ez is jelzi, hogy mekkora is volt valójában a középkorban Székesfehérvár. Biztos, hogy jelentős méretű város volt, nemcsak a Magyar királyságában, hanem európai vonatkozásában - mondta Cser-Palkovics András polgármester.
A II. Rákóczi Ferenc Általános iskola és a Szent István Király Múzeum már tervezi az együttműködés további elemeit, így ősszel interaktív, rendhagyó történelem órákon ismerkedhetnek majd a diákok az itt talált leletek jelentőségével és a középkori Székesfehérvár történelmével.
A felszínre került falszakaszok két épület meglétére utalnak. A legkorábbi építmény valószínűleg egy késő középkori, polgári ház lehetett a rétegekből származó kerámialeletek és érmék alapján. A keleti és a nyugati zárófalának részletét, valamint az épületbelső falát (északkelet–délnyugati irányú; 4,4 m hosszú, 60 cm széles) sikerült feltárni teljesen az alapozása aljáig (mai járószinttől mérve 2,3 m). Elképzelhető, hogy alápincézett épületről van szó, mert egy 60 cm széles nyílást – mely ajtó- vagy ablaknyílás – lehetett megfigyelni az északkelet–délnyugati irányú falban.
A másik épületnek csak egy északkelet–délnyugati irányú falszakaszát (2,6 m hosszú, 56 cm széles) találták meg, melynek keleti sarka egy nagyméretű beásás miatt beomlott. Az alapozását tekintve teljesen eltért az előző építménytől, a késő középkorra vagy a török korra keltezhető.
A két épület között egy Árpád-kori munkagödör részletét is feltárták, melynek faszénnel, égett vörös agyaggal erősen kevert betöltéséből nagymennyiségű kerámialelet, álltacsont és egy ár (hegyes végű szerszám) származott. A szélében cölöplyukakat alakítottak ki a féltető számára. A területen egy bronzkori gödör is volt a belőle előkerült edénytöredékek alapján.