A kormány visszavonta a március 11-én meghirdetett veszélyhelyzetet, így lezárult egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli időszak Székesfehérvár életében is. Dr. Cser-Palkovics András polgármestert az elmúlt hetek, hónapok feladatairól, a közösségépítés folytatásáról és arról is kérdeztük, hogy mire lehet felhasználni a veszélyhelyzet idején felhalmozódott rengeteg tapasztalatot?
Polgármesterként a veszélyhelyzet több mint három hónapig tartó időszakában is napi szinten tartotta a kapcsolatot a szociális, oktatási és egészségügyi intézményekkel. Mik voltak a legfontosabb tapasztalatok?
Nehéz időszakon vagyunk túl, még akkor is, ha nem helyezhetjük múlt időbe a járványügyi helyzetet, mert a vírus még itt van közöttünk. Még nincs vakcina, gyógyszer, így továbbra is óvatosnak kell lennünk és vigyáznunk egymásra. A védekezés első három hónapja ugyanakkor a veszélyhelyzet visszavonásával együtt lezárult.
Egy polgármesternek, vezetőnek veszélyhelyzet idején az a dolga, hogy tartsa a lelket az emberekben.
Nem zárkózhat be a négy fal közé, hanem el kell mennie a különböző helyszínekre és éreztetni kell az emberekkel, hogy ott van mögöttük a város, a város közössége és az Önkormányzat, természetesen betartva mindig azokat az aktuális egészségügyi előírásokat, amelyeket be kellett tartani. Az intézményi struktúra mindig is nehéz és nagy felelősséggel járó feladatot lát el, de talán ebben az időszakban a szociális és egészségügyi intézmények felelőssége és feladata még nagyobb volt. Különösen fontos volt, hogy az ember személyesen és telefonon is folyamatosan tartsa a kapcsolatot az intézményvezetőkkel és rajtuk keresztül az ott dolgozó szakembereknek is megadja a munkavégzéshez szükséges morális és gyakorlati támogatást.
A veszélyhelyzetben a "békeidőkben" megszokottnál is több fehérvári számára jelentettek fontos információs forrást és támpontot a megváltozott hétköznapokban a város kommunikációs csatornái és a polgármester közösségi oldala. Az embereknek számos új problémával kellett megküzdenie az elmúlt három hónapban, mi okozta a legnagyobb nehézséget a fehérváriaknak a közösségi oldalra küldött üzenetek, jelzések és az online fogadóóra tapasztalatai alapján?
Hagyományos körülmények között is komoly feladat a hiteles tájékoztatás, de egy ilyen járványhelyzetben - amire felkészülni igazán senki sem tudott - rögtön az elején érzékeltük, hogy még nagyobb hatása, szerepe és feladata lesz a tájékoztatásnak.
Azért, hogy ez a tájékoztatás hiteles legyen, már az első napokban eldöntöttük, hogy minden rendelkezésünkre álló hivatalos forrásból származó adatot nyilvánosságra fogunk hozni.
Kialakítottuk a lakossági tájékoztatások rendszerét, mintegy 80 lakossági tájékoztatót adtunk ki ebben az időszakban, és ezek a lakossági tájékoztatók mindig az aktuális kérdésekre, problémafelvetésekre reagáltak. Minden jelentős döntést, adatot a lakossági tájékoztatókban hoztunk nyilvánosságra. Az emberek gyorsan megszokták és nagyon sokan követték ezeket, 30 ezer olvasó alatt nem volt lakossági tájékoztatós poszt, de volt olyan tájékoztatás is, amit 150 ezren láttak. Rengetegen követték, ebből fakadóan rengeteg reakció érkezett: ezt van aki kommentben, van aki üzenet formájában fogalmazta meg. A járványhelyzet adott pillanatához igazodóan jöttek a kérdések, azt lehetett érzékelni, hogy a húsvéti hétvégéig az emberek nagyon szigorítás-pártiak voltak és határozott intézkedéseket szorgalmaztak akár állami, akár önkormányzati szinten. A húsvéti időszak utántól már egyre több kérdés vonatkozott a lazításra, hogy mikor, milyen területen lehet közelebb jutni, vagy visszajutni a normális kerékvágásba. Rengeteg megkeresés volt, és az emberek nem foglalkoztak azzal, hogy mi állami és mi önkormányzati hatáskör, hanem mindent kérdeztek a polgármestertől, minden területről, mi pedig megpróbáltuk a válaszokat megadni azokkal az adatokkal kiegészítve, ami hivatalosan a rendelkezésünkre állt. Sokszor, sok helyen elmondtam, hogy egy adatot hiányoltam: a településre lebontott betegszámot és ennek alakulását. Ez az önkormányzatok munkáját is megkönnyítette volna, és az önkormányzati döntések társadalmi elfogadottságán is segített volna. Óriási segítséget nyújtott viszont az Operatív Törzs mindennapos tájékoztatása és a tiszti főorvos asszony által elmondott adatok, információk, szakmai indoklások, hiszen ezek voltak azok a szakmai javaslatok és ajánlások - és mögötte a kormány döntései - amik a helyi, minden reggel ülésező "fehérvári operatív törzs" munkáját és ezáltal az aznapi döntéseinket nagyban megsegítették.
Az új típusú koronavírus-járvány a közösségépítés hagyományos színtereit, a kulturális és sporteseményeket is leállította az elmúlt hónapokban. Milyen hosszú lehet a visszakapaszkodás a fehérváriak által korábban megszokott közösségi szintre a veszélyhelyzet elmúltával?
Mindig is hangsúlyoztam, hogy szerintem a várost közösséggé a kultúra és a sport tudja formálni és fontos, hogy legyenek közös pontjaink. Ebben a kulturális életnek és a sportéletnek, valamint a rendezvényeknek, közösségi tereknek óriási szerepe van. Mostanában is sok támadást kaptam, hogy túl sokat költ a város a kultúrára, vagy a mostani időszakban miért nem veszünk el nagyobb összegeket a kultúrától?
Amíg én leszek itt, addig biztos, hogy a kultúra és a sport a közösségi erő mozgatói lesznek a jövőben is.
A betevő, az egzisztencia, a munkahely és a gazdaság kiemelkedően fontos, de ugyanakkor az is, hogy mit kezdünk a szabadidőnkkel, gyermekeink, unokák szabadidejével, hogy össze tudunk-e járni, le tudunk-e ülni egyet beszélgetni, be tudunk-e menni a színházba egy jó előadást megnézni, ki tudunk-e menni a város valamelyik sportklubjának a minket érdeklő sportágban szurkolni? Ezek igenis nagyon fontosak egy város életében. A rendezvények is fontosak, mert összehozzák az embereket, arról nem is beszélve, hogy ezek olyan ágazatok, amik rengeteg embernek adnak munkát. Több ezer ember ebben a városban ezeken a területeken rendelkezik munkahellyel, itt kap jövedelmet, bért és ebből tartja el magát és a családját. Aki azt mondja, hogy építsük le a kultúrát, az valójában arra tesz javaslatot, hogy rúgjuk ki az embereket. Mi pedig azt mondtuk ebben az időszakba, hogy az önkormányzatnak kötelessége, hogy a védekezés megszervezése mellett a négyezer munkavállalóját védje, beleértve a munkahelyét és azt is, hogy a közös áldozatvállalás mellett a teljes munkabért ki tudjuk fizetni nekik.
Azt tapasztalom, hogy az emberekben az igény nemhogy nem csökken ezeken a területeken, hanem kifejezetten nő, mert amikor valamitől meg vagyunk fosztva, akkor jövünk rá igazán, hogy az milyen értékes.
Hiszek abban, hogy ha valamire ez a három hónap jó volt, akkor talán arra igen, hogy az emberek rájöttek, hogy a legfontosabbak az egészség mellett az emberi kapcsolatok, legyen az a saját családunk, barátaink, ismerőseink, vagy az az érzés, hogy a közösségépítés hagyományos színterein, kulturális, vagy sporteseményeken az emberi mivoltunkat meg tudjuk élni. Nem értem azokat, akik azt sürgetik, hogy ezt vegyük el az emberektől. Ez a járvány úgyis sokmindent elvett. Az ember társas lény, szeret másokkal találkozni, sportolni, vagy részt venni egy koncerten. És fontos az is, hogy ezt ne csak azok tehessék meg, akiknek megvan erre a pénzük, hanem azok is, akiknek kevesebb jutott. Ameddig én vezetem a várost, ezek a területek továbbra is fontosak lesznek a város életében. A fehérváriak döntöttek tavaly erről az irányról az önkormányzati választásokon és biztos vagyok benne, hogy most még nagyobb többséggel mondanák azt, hogy szükség van ezekre a rendezvényekre, szükség van a kulturális életre és a sportéletre. Ez nemhogy kizárja a gazdasági erősödést, az egészségügy, a szociális terület, vagy az oktatás erősítését, hanem nagyon is összefügg ezekkel. Ezt bizonyítja két rangos elismerés is, amit az elmúlt időszakban Székesfehérvár kapott: a legboldogabb település lettünk a nagyvárosok között, és a legmagasabb életminőségű településnek is Székesfehérvárt választották. Látszik, hogy a városüzemeltetés, városfejlesztés és a szabadidő jó minőségű eltöltésének jogos igénye nemhogy kizárják egymást, hanem nagyon is erősítik. Ezek nélkül nem tudjuk itthon tartani a fehérvári fiatalokat sem.
A székesfehérvári szállodaipar, turizmus és vendéglátás szereplői közül sokan jelezték, hogy a városi rendezvények elengedhetetlenek ahhoz, hogy működhessenek. A veszélyhelyzet elmúltával hogyan tudja segíteni az önkormányzat a turizmus újraindulását?
Amikor bejelentettük, hogy csökkentett időben és tartalommal, de idén is lesz több olyan rendezvény, amit a Királyi Napokon belül megszoktunk és megszerettünk, akkor számos szálloda, étterem, kávézó tulajdonosa mondott köszönetet, mert ez nemcsak őket, mint vállalkozókat, hanem az általuk alkalmazott embereknek a megélhetését is szolgálja és biztosítja. A szállodaipar, vendéglátás, turizmus komoly munkáltató a városban. Azt is láttuk, hogy a közel 1500 álláskeresőből, aki ebben az időszakban vesztette el az állását a legtöbben a szállodaiparban, vagy a vendéglátásban dolgoztak. Amikor ennek a szektornak az újraindításáról gondolkodunk, amikor a teraszokért az állam és az önkormányzat közös döntése okán nem kell fizetni, amikor bérleti díj kedvezményt adtunk azoknak, akik az önkormányzattól bérlik az ingatlant, akkor nemcsak az adott vállalkozást, hanem a munkahelyeket is védtük, vagy próbáltuk elősegíteni, hogy amikor újra kinyitnak, fel tudják venni az embereket.
Mert a turizmus óriási szereppel bír és most itt van a lehetőség, hogy ezt a csodálatos történelmi fővárost - ami ma egy lüktető, modern város - bemutassuk a belföldi turistáknak.
Ebbe invesztálni kell, és az önkormányzatnak az a dolga, hogy a helyi gazdaságot segítse, még akkor is, ha ez pénzbe kerül. A helyi gazdaság rengeteget tett ezért a városért az elmúlt évtizedekben, most pedig az a kötelességünk, hogy ésszerű keretek és körülmények között mi is segítsünk a gazdasági szereplőknek annak érdekében, hogy ők újra visszavehessék az embereket dolgozni, újra termelni tudjanak az iparban, vagy a szolgáltatásokat tudják nyújtani és újra több helyi adóhoz juttassák az önkormányzatot. Egy város a maga bonyolultságában is egyszerű szervezeti struktúra, ha a gazdaság erős és erősödik, a város is erősödni fog, a gazdaság pedig akkor tud erősödni, ha az őt körülvevő környezet, a város is növekszik és fejlődik.
A gazdasági szereplőkkel folyamatos volt a kapcsolat az elmúlt hónapokban, a város gazdasági konzultációt is indított a fehérvári cégek megkérdezésére. Milyen információkkal szolgált ez a konzultáció?
Szeretnék köszönetet mondani a gazdasági szereplőknek, mert úgy látom, hogy mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy ezt a nehéz időszakot túléljék, és utána újra a növekedésről szóljanak a gazdasági hírek Székesfehérváron. Ez se nem volt egyszerű, sem pedig magától értetődő, ha a világban zajló folyamatokat nézzük.
Nagyon fontosak azok a kormányzati döntések is, amik ezen a területen születtek, úgy látom komoly támogatást sikerült nyújtani a gazdasági szereplőknek.
Elég a nagyipari cégeket nézni, ezeknek a támogatásoknak az igénybevételével tudtak sokezer munkahelyet megőrizni itt, Székesfehérváron is. A gazdasági konzultáció keretében küldött javaslatokat is köszönjük, ezeket folyamatosan értékeljük. Volt is olyan, amiből döntések születtek, például az említett bérleti díj kedvezmények, vagy moratóriumok tekintetében. De azt is szeretném megköszönni, hogy "reálisan" kértek az önkormányzattól, figyelembe véve, hogy az önkormányzat bevételei is jelentősen elmaradnak attól, ami 2019-ben teljesült. Mintegy 20-40%-os visszaesés fog az iparűzési adóbevételben megtörténni, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatnak is valamilyen módon ezt érvényesítenie kell a kiadási oldalon. A költségvetés biztonságát, stabilitását meg kell őrizni, így kell a szükséges döntéseinket meghozni. 7,5 milliárd forinttal csökkentettük le a bevételi és kiadási oldalt és tartalékokkal együtt mintegy 9 - 9,5 milliárd forintos bevételkiesésre készítettük fel az Önkormányzatot. Bízom benne, hogy a vége kedvezőbb képet fog mutatni. Jelenleg a stabil működés a legfontosabb, nem elfelejtve, hogy intézményeket működtetünk, közszolgáltatásokat működtetünk, 4000 embert alkalmazunk. Felelősséggel tartozunk a város és a város alkalmazottjai iránt. Ha jobban alakulnak a bevételek, akkor az intézményi szektorban - különös tekintettel a szociális szférában dolgozókra - a második féléves cafeteriát is ki tudjuk majd fizetni. Az önkormányzat pénzügyi-költségvetési helyzete minden nehézség mellett is stabil és most nyer értelmet, hogy az elmúlt években nem költöttünk el minden pénzt, hanem tartalékokat képeztünk. Még élénken emlékszem a februári közgyűlési vitára, amikor az ellenzék azt kérdezte, minek ennyi tartalék? Ha ezt akkor elköltjük, ma emberek százaitól kellett volna elköszönni. Egy nagyvárosban mindig történhet valami, amire nem lehet előre gondolni, csak arra, hogyha mégis megtörténik, legyenek források, amihez nyúlni lehet. Ezeket a forrásokat a gazdaság az előző években biztosította számunkra, nekünk az volt a dolgunk, hogy ne éljük fel. Ugyanakkor az önkormányzatnak is le kell vonnia a saját tapasztalatait, hiszen új korszakot nyit most ez a járványhelyzet és semmi sem úgy fog folytatódni, mint a járvány előtt. Ez lehetőségeket is tartalmaz a sok nehézség mellett: ezeket is feltérképezzük a gazdasági konzultáció keretében, de a fehérváriak egészével is szeretnénk majd értékeltetni a jelenlegi helyzetet, hogy jó következtetéseket vonjunk le és ennek megfelelően tudjuk felépíteni a következő évek stratégiáját azzal a gazdasági programmal, amit a közgyűlés fog megtárgyalni.
Számos új tapasztalattal is szolgált ez az időszak a fehérváriak számára, akik azt is érzékelhették többek között, hogy elsősorban az oktatással, a gyerekek iskolába szállításával függenek össze a reggeli forgalmi dugók.
A járványhelyzetből rengeteg tapasztalat halmozódott fel, ezeket területenként érdemes értékelni és felhasználni, többek között azt is, hogy mit használtunk a veszélyhelyzetben és használhatunk hagyományos, a normál életkörülmények között is. Például nem gondolom, hogy mindenért ugyanúgy autóba kell ülnünk, mint ahogy korábban tettük, például el kell mennünk egyeztetni egy másik városba. Lesznek és lehetnek olyan egyeztetések, amiket meg lehet tartani digitális módon is, ez sokkal gyorsabb, nem pazaroljuk az energiát, nem szennyezzük a környezetet és nem okozunk közlekedési problémát. Az is egy tapasztalat, hogy az elmúlt időszakban, amikor hagyományos értelemben nem működtek az iskolák és reggel nem vittük a gyerekeket keresztül-kasul a városon - ez Cser-Palkovics Andrásra, mint magánszemélyre is igaz - és ugyanezt nem csináltuk meg délután, az azt jelentette, hogy lehetett autózni a városban. Hozzáteszem, hogy Fehérváron március közepétől már - jóval a kormánydöntés előtt - ingyenessé tettük a parkolást, mert ezt tartottuk a fehérváriak egészségét védő egyik intézkedésnek. Ezzel az is kiderült, hogy nem lenne fenntartható az ingyenes parkolás, mert most már hetek óta inkább olyan üzenetek érkeznek hozzám, hogy mikor lesz újra fizetős parkolás, hogy lehessen végre parkolni.. Most mindenki látja, hogy jóval több az autó, mint a parkolóhely a tágabb értelemben vett Belváros körül és amilyen gyorsasággal nő az autószám, biztos, hogy olyan gyorsan nem lehet parkolót építeni. Örülünk ugyanakkor, hogy pont az elmúlt hetekben megnyílt a város első parkolóháza. A közösségi közlekedés szerepe pedig nyilván teljesen más volt ebben a három hónapban, mint azelőtt, hiszen arra kértük az embereket, hogy ha lehet, ne üljenek buszra, miközben hagyományos körülmények között ennek ellenkezőjét szoktuk kérni.
A közösségi közlekedést eszközparkjában is fejleszteni kell: ebben az időszakban rendeltünk meg 15 új, legkorszerűbb technológiával rendelkező autóbuszt, ezek várhatóan még idén megérkeznek a fehérvári közlekedésbe.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csuklósbuszaink közel felét le tudtuk cserélni, így jelentős lesz az előrelépés. Ezzel párhuzamosan azonban fejleszteni kell a hálózatot, a hálózattal együtt a menetrendet és a bérletstruktúrát is. Ehhez hozzátartozik az is, hogy digitális eszközökön is lehessen jegyet, bérletet venni. Szerettük volna kipróbálni azt is, hogy mi van akkor, ha a diákoknak ingyenes a közösségi közlekedés. Erre most a járványügyi helyzet miatt nem volt lehetőség, a következő hónapokban pedig azért nem tudjuk megtenni, mert így is óriási veszteségei vannak a közösségi közlekedésnek: mintegy 300 millió forint az, ami önmagában ebben a 3 hónapban kiesik, és ezt hozzá kell adni ahhoz a közel 900 millióhoz, ami már eleve veszteség finanszírozás, így jóval 1 milliárd forint fölé fog menni az az összeg, amit idén az önkormányzatnak a jelenlegi szinten a közösségi közlekedés biztosítására kell fordítania, miközben a bevételeink jelentősen csökkennek. A következő években - a gazdasági helyzet javulása után - azonban szeretnénk kipróbálni, hogy milyen eredményekkel járhat, ha ingyenessé tesszük a tömegközlekedést az iskolásoknak. Olyan már volt korábban, hogy egy hónapra elfeleztük a teljes árú bérletek árát, hogy köszönetet mondjunk a munkavállalóknak a gazdaság teljesítményéért: akkor az volt a tapasztalat, hogy jóval többen vettek bérletet.
Összefoglalva, hogyan értékeli a város és a városban dolgozó emberek helytállását a veszélyhelyzet időszakában?
Mindenkinek köszönöm, aki az elmúlt három hónapban az élet minden területén dolgozott azon, hogy a város működőképes legyen, hogy a járványhelyzetben is meg tudjunk felelni a kihívásoknak. Különösen jó volt megtapasztalni azt a fajta összefogást és összetartozás-érzést, ami ezekben a hónapokban érezhető volt.
Fantasztikus dolog, hogy sikerült több mint 100 millió forintot összegyűjteni a védekezéshez a város adományszámlájára, köszönöm szépen mindenkinek, aki adakozott erre a célra.
Közel 400 millió forintnál tartunk most a védekezés költségében és óriási szó, hogy ebből 100 milliót össze tudtunk gyűjteni az emberektől, cégektől, közösségektől. Voltak olyanok is, akik eszközökkel segítettek és megható volt látni azt is, hogy valaki kávét vitt a mentősöknek, pizzát a kórházi dolgozóknak és sorolhatnám a pozitív példákat. Köszönöm annak az 500 embernek is, aki valamilyen önkéntes munkát vállalt ebben az időszakban és saját szabadidejét feláldozva dolgozott és segített, különösen az idősek ellátásában. Külön köszönöm azoknak az intézményeknek, akik folyamatosan dolgoztak ebben a 3 hónapban is. Kiemelném a bentlakásos szociális intézményekben dolgozó szakemberek munkáját és azt, hogy Fehérváron ezen a területen is baj nélkül vészeltük át ezt az időszakot: az nagy mértékben az intézményvezetőknek és az itt dolgozó szakembereknek köszönhető. Tényleg százezren voltunk egy csapatban!
