-
80 éve történt
Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt reggel hat óra tájban egy német harckocsi a Nádor utca felől megközelítette a Városházát, majd 07 óra 15 perc körül már három német harckocsi tört előre a Városházánál páncélgránátos-támogatással - mindezt Shvoy Kálmán altábornagy titkos naplójából is tudjuk, aki szemtanúja volt az eseményeknek.
2025.01.22. -
Szent ügye volt Székesfehérvár
Ma lenne 76 éves a 2017-ben elhunyt régészprofesszor Siklósi Gyula, akinek kutatási eredményeiből, szellemiségéből a jelenben is erőt meríthetnek azok, akiknek hozzá hasonlóan "szent ügye" Székesfehérvár. 1978-tól, egészen haláláig, majd négy évtizeden keresztül kutatta Székesfehérvárt.
2025.01.21. -
80 éve történt
1945 január 19-én írta naplójában Bejczy Gyula akkori püspöki titkár, hogy "délután jön a híre, hogy dr. Berzsenyi Zoltán főorvos urat a GPU agyonlőtte." Dr. Berzsenyi Zoltán sebész főorvos 1920-tól mártírhaláláig volt a kórház főigazgatója és a Szent György Kórház első nagyarányú fejlesztője.
2025.01.20. -
80 éve történt
Székesfehérvár 1944. december 23-án került a szovjetek kezére, a karácsonytól január 21-22-ig terjedő időszak a város életének legsötétebb időszakai közé tartozik, a lakosság elhurcolása, kifosztása, a gyújtogatás és a nők elleni nemi erőszak mindennapos volt. Ennek vetett véget egy rövid időre a január 18-án indított Konrad 3 hadművelet, amelynek eredményeként a német-magyar csapatok január 21-22-én visszafoglalták Székesfehérvárt.
2025.01.18.
80 éve történt - részletek Bejczy Gyula naplójából
Kép: Székesfehérváron fogságba esett orosz hadifoglyok elszállítása 1945 február 12-én. (Süddeutsche Zeitung Photo)
Harcok Fehérvár környékén 1945 januárjában:
Miközben Székesfehérvár az első szovjet megszállás alatt volt nyolcvan esztendővel ezelőtt ezekben a napokban, Konrád fedőnéven 1944 január elején a németek Budapest felmentésére indítottak hadműveleteket.
1945. január 1-jén indult meg „Konrad” fedőnév alatt az SS-páncéloshadtest offenzívája a körbezárt Budapest felmentésére. Öt nappal később a németek elfoglalták Esztergomot, azonban Zsámbék és Bicske körzetében a szovjet csapatok megállították az előrenyomulást. A második támadás, a „Konrad 2” során a német-magyar csapatok január 12-én sikeresen foglalták vissza Pilisszentkeresztet és mindössze 21 kilométerre álltak a fővárostól, azonban tartva egy elhúzódó eredménytelen hegyvidéki küzdelemtől, a páncéloshadtest parancsot kapott a támadás leállítására és a „déli megoldás” végrehajtására. 1944 január 18-án indítottak offenzívát a német páncéloscsapatok Balaton és Csór között, és ezzel kezdetét vette a „Konrad 3”. A harmadik offenzíva során pedig január 21-22-én foglalták vissza Székesfehérvárt.
A különféle visszaemlékezésekből és jelentésekből elborzasztó adatokat lehet megtudni Székesfehérvár 1944 december 22 és 1945 január 21 közötti szovjet megszállásáról.
A legtöbb szovjet katona semmit sem tudott a Nyugatról, csak hogy ott mindenki burzsuj. „A szovjet katonák azokat a családokat, akiknek ágyaik, festményeik, könyveik, szemüvegük, kályhájuk volt burzsoának tartották és nem egy esetben hangoztatták, hogy nem ilyennek gondolták az elnyomott népet, akiket nekik kell felszabadítani.” Az angolvécé legtöbbjüknek teljesen ismeretlen volt. Nem egy történet szól arról, hogy a „furcsa szerkezetben akarták megmosni az ételt, majd mikor az elnyelte, szétlőtték a vécécsészét s követelték vissza tulajdonukat.” - olvasható 1945-ős rendőrségi jegyzőkönyvekben és egy visszaemlékező interjúban, amit a Belvedere Meridionale 2005-ös számában Lattenstein Dániel jegyez.
A szovjet katonák szemében az óráknak is mitikus jelentése volt. Az első dolog amit követeltek, ha civilekkel találkoztak, az órájuk volt. Székesfehérvár lakossága ekkor tanulta meg, hogy mit is jelent a „davaj csaszi” („ide az órát”). Bejczy Gyula akkori püspöki titkár naplójában így írta le sajátja elvesztését: „Az egész nap azzal telik, hogy eltompult egykedvűségbe zuhanva nézzük, mint adja egyik orosz a kilincset a másiknak. Mind keres, kutat, rabolni akar. Minden órát elvesznek. Az enyémet is elvette egy fiatal tiszt.”
Részletek Bejczy Gyula naplójából
1945. január 13. Szombat
A Ferenc József Nőnevelő Intézetbe látogattam el Halassy Tibor volt váli főszolgabíróval, aki lakást keresne családja részére. Eddig a megyeháza óvóhelyén húzódtak meg, de ezt állítólag a veszedelmes elférgesedés miatt kiürítik... A nővérek szívesen bocsátanak rendelkezésre egy kis szobát, melyben eddig orosz orvosnők laktak. Most üres a szoba, de ha az orvosnők visszajönnének, úgy ismét át kell azt nekik adni... Beszélgetés közben elmondják a nővérek, hogy mennyi zaklatáson mentek át. Épületük felszereléseit vagy elvitték, vagy összetörték. Ahol oroszok laktak, nem lehet lépni a piszoktól. Nem érti az ember Ázsia ízlését! Miért a piszokban érzik magukat otthonosan!
Este fél kilenc tájban három orosz katona jött a püspökségbe. Őrjáratnak adták ki magukat, de amint kisült, közönséges fosztogatók voltak. Feljöttek az emeletre és betereltek bennünket a püspöki dolgozószobába. Itt végigmotoztak bennünket, kivéve Kálmán kegyelmes úr33 feleségét, és elvették Püspök Úr óráját. Erélyes fellépésre ezt ugyan visszaadták, de a püspöki hálószobában tovább folytatták a garázdálkodást. A kellemetlen „őrjárat” felügyeletétől úgy szabadulhattunk, hogy Neményi Lajos egy alkalmas pillanatban meglépett és az orosz parancsnokságról három katonát hozott. Ezek az „őrjáratot” lefülelték.
1945. január 14. Vasárnap
Reggel 6 órakor tartottunk szentmisét a nyilvános óvóhelyen.
Tíz óra tájban két asszony kereste püspök urat. Panaszolták, hogy tegnap munkán voltak Kecskeméten34, és többükön erőszakot követtek el az orosz katonák. Közbenjárást kérnek az orosz parancsnokságnál. Egyébként bejelentik, hogy ilyen körülmények között nem hajlandók munkára menni, inkább lőjék őket agyon.
Budapest ostroma még mindig tart. Tizenegy órakor Püspök Úr átment a városparancsnokhoz és panasz tárgyává tette a nőkkel szemben tanúsított orosz magatartást. A parancsnok őszinte sajnálatát fejezte ki és megígérte, hogy a nőket még világos nappal visszakísérteti a városba. Éj jel munkára a nőket nem vehetik igénybe.
1945. január 15. Hétfő.
Az elmúlt éjjel erős ágyúzás volt hallható! Úgy látszik a front még szilárdan kitart Székesfehérvár mellett.
Tíz óra tájban Kisteleki alezredesné vezetésével hét asszony, illetve leány jelent meg és püspök úrral óhajtottak beszélni. Panaszolták, hogy közmunkára nem hajlandók menni, még ha agyonlövik is őket, mert a munkára való hívogatás az oroszok részéről csak tőrbecsalás akar lenni. Erőszakoskodnak velük a katonák.
Alig mennek el ők, jönnek az árvaházi nővérek és sírva mondják, hogy minden élelmiszerüket elrabolták. A városi árvákat és öregeket nem tudják így ellátni. A parancsnokhoz irányítjuk őket, aki meghallgatta a panaszt és két katonát adott a nővérek mellé.
A szemináriumban jártam ma délelőtt. Meglátogattam Ohmüllner spirituálist, dr. Pásthy gondnok és Kuthy István rektor urakat. Továbbá Bilkei F. és Bolyki N. urakat is felkerestem, akik a szemináriumban kerestek menedéket, mert kilakoltatták őket. Bilkei esperes úr nagyon lemondó. Nyugdíjba vonul - mondja, mert nem bírja már a mai élet küzdelmét.
1945. január 16. Kedd
Az elmúlt éjjel is belövések voltak. Még mindig nem mozdul a front. A város tele van orosz katonával. A visszaélések híre is állandóan jön. Sokad szenved a városunk, különösen a nők. Üldözött vadak lettek.
A teljes napló ITT olvasható el!
80 éve történt - eddig megjelent írások
- Amikor elszabadult a pokol Fehérvár fölött
- A legsötétebb téli hónap Székesfehérváron
- "soha ne forduljon ilyen elő többet!" - Fekete Pál visszaemlékezése
- 1944 december 22-én indult meg a szovjetek támadása Székesfehérvár bevételéért
- Két bombatámadás is érte Fehérvárt 1944 október 13-án
- Beszüntették a tanítást az összes székesfehérvári iskolákban
- Így gyászolta Fehérvár az első bombázás áldozatait
- 1944 szeptember 19-én elérte Fehérvárt is az addig elképzelhetetlen pusztítás