Kegyeleti úton Rákóczi és a háborúk magyar illetve székesfehérvári katonáinak nyomában

A három napos Kegyeleti út nyitánya a diákvárosban volt, ahol Magyarország hajdani vezérlő fejedelme, II. Rákóczi Ferenc történelmi nagysága előtt tisztelegtünk. A városba érve indultunk a Református Kollégium Könyvtárába, ahol a történelem és a kultúra csodái között mélyedhettünk el, a múlt és annak írott tárgyiasult termékei okozta áhítat közepette teltek perceink. Megnéztük a Biblia kertet, aztán igyekeztünk a Rákóczi Múzeum Ágyúöntő műhelyébe, ahol bepillantást nyerhettünk a hol volt, hol fegyverkészítés titkaiba. Dr. Tamás Edit igazgatónő fantasztikus információs anyagot zúdított a nyakunkba, mi pedig örömmel “fürödtünk” abban. Mindenhova beengedett bennünket, mindent megérinthettünk, amit lehetett, élmény volt ez a javából, hiszen a látott relikviák által mesélt a múlt. Délután a városnéző kisbusszal “átszáguldottunk” a városon, miközben élőben hallhattuk a tudnivalókat. Este pihenésképp egy tokaji borpincében öblítettük le a nap porát.

Másnap a reggel a határt átlépve Szlovákiában, Borsiban kezdtük a napot.

A Rákóczi kastély előtt - amit a magyar állam 1,6 milliárdos forintos támogatásával újítottak fel – a Rákóczi nóták hallgatása közepette koszorúztuk meg a fejedelem szobrát.

Körbejártuk a megszépült kastélyt, maradtunk volna még szívesen, de a sűrű program a buszra vezényelte a székesfehérvári társaságot. Homonnán társult hozzánk Marián Šimkulič és Anna Šimkuličová, a házaspár, akik Szlovákia eme részén segítik a katonasírok gondozásának ügyét. Anna Szlovákiában látta meg a napvilágot, de magyarnak született és magyarul is beszél. Végig nagy lelelkesedéssel és odaadással tájékoztatott bennünket, segített mindenben Szlovákiában két napon át. Felszállásukat követően már Mezőlaborc településen, az emlékhelyen mesélt arról, miként harcoltak, estek el ott a magyar katonák, mert a múlt század mindkét nagy háborújában jelentős károk érték a települést. Az I. Világháború múzeumában hallhattuk, miként érintették a kis települést a nagy háború harcai, borzalmai. Utána Andy Warhol múzeumában beszélt a modern festészet művészéről, a XX. Század ‘60-as, ‘70-es években zajlott ifjúsági kultúra lázadásairól, benne Warhol szerepéről. Innen Repejov községbe utaztunk, ahol Peter Cipka polgármester fogadott bennünket, és együtt mentünk a székesfehérvári 17-es és Budapesti 1-es ezred elhunyt katonáinak a temetőjébe. Itt a polgármesterrel közösen koszorúztuk meg az emlékműveket, illetve Németh István, a Krajczáros Alapítvány elnöke elevenítette fel a hajdan volt történelmi eseményeket. Este Stropkov városában elfoglaltuk a szállásunkat. Vacsora után különleges program helyszínére igyekeztünk, ugyanis az igazi történelmi Lenin retro kocsma kínált látnivalót. De pechünkre zárva volt...

Kegyeleti úton fehérváriakkal Rákóczi és a világháborúban elesett katonáink nyomában

Harmadnap indultunk Bártfafürdőre, és sétáltunk a hajdani és mai is neves fürdőhelyen. A Sissiről elnevezett szállodában megnéztük a szépséges császárnő szobáját, vásároltunk a helyi specialitásból, a töltött ostyákból és a kávézóban igazi, jó erős kávét ihattunk, olyat, amilyet Székesfehérváron fogyaszthatunk. Bártfán megnéztük az Alpok hangulatát idéző város főterét, bementünk a múzeumba és a templomba. Ebéd után indultunk Margonyába, ahol Dessewffy Arisztid, az 1849/49-es szabadságharc vértanú tábornok kriptájához gyalogoltunk el. Ember és lábpróbáló emelkedőn “sétáltunk” fel a helyszínre. Itt Jozef Kuziak polgármester méltatta a szabadságharc vértanú tábornokát, ezt tette Samuel Bruss Brezinský, a Hanusovce múzeum történésze is.

A Krajcáros Alapítvány, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete és Székesfehérvár város nevében koszorúkat helyeztünk el az erre az alkalomra felállított kopjafánál.

Megható szép pillanatok voltak, ismét megérintett bennünket a történelem. A hazaérkezésig tartó hosszú órák alatt a társaság átélte, megbeszélte az elmúlt három nap élményeit, és abban maradtunk, hogy: folyt. köv.!