Székesfehérvár 1490-es ostromára emlékezett a Siklósi Gyula Kutatóközpont

Hunyadi Mátyás halála után, 1490-ben a magyar trónra többen is bejelentették igényüket.

A kortárs Bonfini szerint ekkor „úgy hozta a magyarok végzete, hogy öt küldöttség zaklatta a királyválasztó gyűlést. Először is a császári, mely úgy látszott, mennél nagyobb tekintéllyel rendelkezik, annál több jogot formál a királyságra, azon egyezmény alapján, melyet a császár kötött volt Mátyás királlyal, amikor visszaadta neki a szent koronát. Azután a cseh, amely – ha a választás sora kedvez – a többinél sokkal inkább reménykedhetett, hiszen az örökösödés joga támogatta. Továbbá a lengyel, amely Albertnek követelte a trónt; és az aragóniai, mely – hogy Beatrix királyné méltóságát megőrizze – azon iparkodott, hogy házastársként következzék az uralomban. Ezekhez járult a Corvinus-féle, mely sokat fáradozott azért, hogy János herceg, Mátyás fia kövesse az atyját…” Bonfini azt is feljegyezte, hogy I. Miksa (német király 1486–1519, német-római császár 1508–1519), aki az apja, III. Frigyes császár (1452–1493) és Mátyás király (1458–1490) között létrejött paktumra hivatkozva követelte magának Magyarország trónját, „megtorlással fenyegetőzött a szövetség megsértése esetére.” 

I. Miksa német király csapatai 1490. november 17-én értek Székesfehérvár alá.

A királyválasztó országgyűlés azonban visszautasította Miksát, s miután a Corvin János és Ulászló közötti erőviszonyok alakulása az utóbbinak kedvezett, és Ulászlót 1490. szeptember 18-án Székesfehérvárott törvényes módon uralkodóvá avatták, a császár október 4-én hadaival megindult Magyarországra, hogy jogait érvényesítse. Csapatai Sopron, Kismarton, Kőszeg, Szombathely, Kemend elfoglalása után, 1490. november 17-én értek Székesfehérvár alá. A kemény ellenállásba ütköző, ámde túlerőben lévő támadók az ágyúkkal hosszasan lövetett várost végül elfoglalták. I. Miksa saját kezű feljegyzései szerint „A lődözésre a városban levők elhagyták a vár falát […] Ágyúink azonban mégis folytatták a lődözést, miközben a gyalogság megmászta a falakat. A csehek voltak az elsők, kik […] a városba jutottak.” A várost 550 katona védte. A pénzen fogadott katonákat is magában foglaló ostromló sereg az elmaradt zsoldot a város fosztogatásával igyekezett pótolni. Feldúlta a bazilikát, még a nemrég eltemetett Mátyás sírját is. Bonfini leírása szerint „Akik a kapuhoz legközelebb eső falakat foglalták el, azt betörték, a vértesek nyomban benyomultak, és a piac felé vezető úton kegyetlen harcot kezdtek a lakosokkal meg az őrséggel […] Azután nekifogtak a város feldúlásának, hogy elmaradt korábbi zsoldjukért kárpótolják magukat […] Akadtak, akik betörtek a mennyei anya templomába és a szent királyok kápolnájába is, közülük három, mint mondják, az isteni Mátyás sírja fölött öldökölt, és már aszott hulláját akarta szétdarabolni. Mások a sekrestye ajtajának a feltörésére indultak, mert hallották, hogy az szentek drágaköves ereklyéivel, egyházi ruhával zsúfolt, azonban amikor meghallották a cézár parancsát, […] felhagytak szándékukkal, és onnan Domonkosnak, a város főpapjának a kiostromlására indultak, aki az ellenség közeledésekor néhány polgárt maga mellé vett, és a bazilika legmagasabb tornyába menekült, odavitte a templom roppant értékű kincstárát. Ezek megtörténte után, másnap, Miksa nagy ujjongással bevonult a városba…”

Miksa Székesfehérvár elfoglalása után a városban, ostromló seregei pedig a városon kívül ütöttek tábort. A német király a koronázó város elfoglalása után őrséget akart itt hagyni, és seregeivel Buda ellen indulni, zsoldosai azonban nem akartak tovább vonulni. Miksa itt tartózkodása idején egykorú források alapján 8-900 magyart végeztetett ki, katonái pedig 400 ezer forintnyi értéket raboltak össze. Ő és csapatai egészen december 4-ig tartották megszállásuk alatt Székesfehérvárt, a német király ekkor hagyta el végleg a koronázó várost.
-
Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette