Kezdjük egy könnyű kérdéssel! Mi volt a legnehezebb polgármesteri döntés 2021-ben?
Ez egy küzdelmes év volt, szerintem a koronavírus-járvány kapcsán mindenkinek érthető, hogy miért használom ezt a szót. Polgármesterként a legnehezebb időszak az év első fele volt, a rendkívüli jogrend miatt nem ülésezhetett a közgyűlés, aminek jogköreit többségében egyszemélyben kellett gyakorolnom. Ez óriási felelősség, egy demokráciában természetellenesnek is érződött. Örültem, amikor ismét a megszokott rend szerint működhetett tovább a helyi közélet és döntéshozatal. Egyébként a legnehezebb, legfontosabb döntést emlékeim szerint január 20-án kellett meghozzam, ez a költségvetés elfogadása volt. Persze, folyamatosan konzuláltam a frakciók vezetőivel, de nem lehetett ezt összehasonlítani a közgyűlés rendjével. Mindent összevetve, azért nem volt ez sikertelen év, sőt, a munka, a kitartás meghozta a gyümölcsét, elvégre most, így karácsony előtt személyesen beszélgethetünk, olyan fehérvári adventet magunk mögött tudva, átélve, amit megszerettünk és megszoktunk ebben a városban. Tudtunk találkozni, a közösségek össze tudtak jönni, és a vasárnapi gyertyagyújtások is a Városház téren történtek. Furcsa, de a járványidőszak tanította meg igazán a közösséget arra, hogy az „átlagost” értékelje. Tehát döntésként a költségvetés, tanulságként pedig ez utóbbi volt talán a legnehezebb, de legértékesebb is. Ugyanakkor egyetlen nehéz döntés sem fogható ahhoz a teherhez, amit azok éltek át, akik szerettüket vesztették el a járványban. Őszinte részvétem nyilvánítom ezúton is minden családnak, minden pótolhatatlan veszteséget szenvedett fehérvárinak!
A közelmúltban átesett Ön is a koronavíruson, viszonylag enyhe tünetekkel átvészelte a betegséget, tíz napig karanténból dolgozott. Talán ez a tíz nap arra is alkalmat adott, hogy nyugodtabb körülmények között is mérlegre tegye az elmúlt évet...
Jó a feltevés, a bezártság, a karantén, főleg, amikor – köszönhetően az oltásoknak – már nem nagyon vannak tünetek és jól érzi magát, kedvez annak, hogy szortírozzon az ember. Megjegyzem, a közösség számára úgy látom, hogy ugyanezt általánosságban a járványhelyzet hozta el, egyrészt mert a munkán kívül kevesebb program volt, másrészt a járvány, a korlátozások megmutatták: mi az igazán fontos az ember, a közösség, a család és a város életében.
Azt hiszem, világosan meglátszott, hogy miért az emberi érzések, az emberi kapcsolatok a legfontosabbak.
A járványhelyzet egyik pozitív eredménye, hogy bizonyította az emberi, személyes jelenlét nélkülözhetetlenségét, legalábbis én ebben hiszek és bízom. A mi generációnknak – szerencsére – sosem volt ekkora globális kihívása, mondhatni traumája, ami ennyire formálta volna az értékrendünket, ezért is oda kell figyelni az idősebbekre, a már szépkorúakra, akik egy világháborúval, forradalommal a hátuk mögött olyan univerzális tanulságokat vonhattak le, melyekre a fiatalabbaknak maximum közvetve volt lehetőségük.
A rendkívül gyors technológiai fejlődésből, fogyasztói társadalomból fakadó türelmetlenségre asszociálunk erről, főleg, hogy ilyesmire utalt az augusztus 20-i beszédében is. A város nem mindenben képes lekövetni az elvárásokat, feloldható ez a konfliktus? Azért egy-két facebookos kommentszekcióból kiindulva, nem a béke szigetét jelentik ezek a témák.
Szerintem ez nem konfliktus, inkább korszellem, ami persze szülhet konfliktusokat. A legtöbb dolog azonnal kell, lehetőleg olcsón, hatékonyan, és persze személyre szabottan. De lehet ezért hibáztatni az embereket? Szerintem nem, hiszen a jelenlegi globális gazdasági berendezkedés szinte minden eleme ezt erősíti bennünk. Úgy vélem egyébként, hogy majd’ mindenkivel meg lehet beszélni, akár lakossági fórumon, akár Facebook-üzenetben, hogy mi a valós helyzet, mik a lehetőségek, mit miért teszünk, és ha megfelelő tájékoztatást kapnak az emberek, akkor számítani is lehet a belátásukra, a konstruktivitásukra. Hozzáteszem, hogy hiba egy kommunikációs buborékból kiindulni, vagy egy kommentfolyamot általános valóságként, közhangulatként felfogni. Van frusztráció a társadalomban, de ezt tudni kell kezelni, higgadtan, és partnerként kell hozzáállni minden embertársunkhoz.
A kritika mellett temérdek konstruktív jelzést, ötletet kapok, napi átlagban 40-50 üzenet biztosan érkezik a közösségi médián keresztül.
A lényeg, hogy mindig meg kell tisztelni egymást azzal, hogy nem kampányszlogenek erejéig kommunikálunk, hanem elmagyarázzuk a problémák gyökerét és a megoldási javaslatunkat, ez a helyi közéletben, összetett kérdéseknél a legfontosabb.
Összetett problémából pedig akad bőven, Fehérváron is, a közlekedéstől a munkaerőpiaci kérdésekig. E tekintetben mik a kilátások 2022-re?
A jelentős munkaerőhiány a jövő évben is meghatározó lesz, egyrészt ez generálja az új technológiák megjelenését és a bérek emelkedését, másrészt rákényszeríti a gazdaságot az automatizálásra, a robotok minél szélesebb körű használatára. Már középvállalkozások is használják ezt a technológiát, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk: 10-15 év múlva könnyen lehet, hogy rengeteg, most még létező és jól fizető munkakör egyszerűen feleslegessé válik. Ez nyilván munkaerőpiaci és szociális katasztrófához vezethet egy-két évtized alatt, amit nem engedhetünk! Rá kell vennünk a most még harmincas, negyvenes éveiben járó nemzedéket a folyamatos tanulásra, továbbképzésre; tehát az Alba Innovárat – mind a felnőttek, mind a fiatalok számára célzott oktatási programjainkat – tovább erősítjük, valamint építjük tovább a vállalatokkal való együttműködést. Ez stratégiai gondolkodást igényel hosszú távon, de meggyőződésem, hogy minden évünknek stratégiai sarokkövei kell legyenek, így a ’22-esnek is. Fontos továbbá, hogy ideje volna empirikusan, adatalapon levonni a következtetéseket az online oktatás kapcsán: a hasznos eredményeket, módszereket továbbvinni, a kontraproduktívakat elhagyni. Ez is 2022 egyik feladata lehet, kellene, hogy legyen, bár ez nem feltétlenül önkormányzati hatáskör.
Ami a közlekedést illeti, az kifejezetten nehéz terület abban az értelemben, hogy az infokommunikáció után talán itt a leggyorsabbak a változások, csak ameddig egy új szerverpark pár tízmillió forintban megáll, egy új út milliárdos tétel, és tervezéssel együtt években mérhető, mire elkészül. Az egy háztartásra jutó gépjárművek száma Fehérváron a legmagasabb az országban, sok háztartásban már 2-3 autó is van, nem csoda, hogy reggelente nehéz közlekedni, főleg, hogy Székesfehérvár nem éppen organikusan fejlődött az elmúlt 50-100 évben, egyszerűen történelmileg nem erre a forgalomra lett tervezve a városunk. Ez persze nem kifogás, csak tény, amivel meg kell birkózniuk a szakembereinknek, nekem pedig vezetőként az a dolgom, hogy megszerezzem a forrásokat a fejlesztésekhez. Nem vagyunk eredménytelenek, hiszen rengeteg utat újítottunk fel, és a tervek a legtöbb nagy fejlesztéshez is készen állnak. Ilyen a déli összekötő út, aminek az építése kiváló ütemben halad, az Auchan-körforgalom bővítése jövőre indul és a kis Budai-Prohászka utak felújítása is elkészül 2022-ben, valamint „felkészül” a Móri út első üteme. Emellett a közösségi közlekedésben is haladunk, 12 új elektromos busz érkezik 2022-ben, új bérlet- és jegykonstrukciókkal is készülünk. Ki kell emelni, hogy egy Fehérvár méretű városnak az új, innovatív technológiák hozhatják el a közlekedési áttörést, nem pedig a régi módszerek erőltetése. Ilyen technológia a mikromobilitás, tehát az elektromos roller, elektromos kerékpár, robogó, az autómegosztós rendszerek, és így tovább. A rollerhálózat elindult, komoly felhasználói számokkal, a szabályozásukra pedig különösen büszke vagyok, mivel a legtöbb, más településen látott problémát sikerült elkerülni a precíz jogalkotással. Persze, itt is kell még finomítani, de folyamatosan követjük a helyzetet és egyeztetünk a szolgáltató partnerrel, csak így lehet sikerrel alkalmazni az új technológiákat.
Látni kell azonban: komoly kihívásaink vannak, nemcsak Székesfehérvárnak, hanem a városiasodott települések mindegyikének, Európa minden részén.
Azok a gondok, amiket egy Nyugat-európai városnál tapasztalhatunk, akár a közlekedés terén is, minket is el fognak érni, vagy már el is értek. Általában célként tekintünk arra, hogy nyugati életszínvonalon éljünk, ennek azonban a következményei is azok, amiket a nyugati városokban látunk, tehát dugó, magasabb városi árak, egyebek. Fontos azonban rögzíteni, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos beruházások 20-30 évvel később valósuljanak meg a kelleténél. A nyugati elkerülő nagyjából 10-15 évvel később készült el, mint ahogy szükséges lett volna. Ez dominóeffektust okoz, csúszott tehát a déli összekötő, és még folytathatnánk a sort. Mindezek tükrében is fontos, ahogy azokat a fejlesztéseket, amelyek most vannak napirenden, vagy már „sínen vannak”, gyorsan, hatékonyan meg kell valósítani, ezekkel párhuzamosan pedig zajlania kell a tervezésnek 10, 20, 30 évre előre, különben nincs organikus, stratégiai városbővülés.
A közösségi közlekedésre még kitérve, ott elég sok terv és koncepció van – ezeknek mi a realitása? Mert például az intermodális központ ügye is húzódik már évek óta.
Így van, de látni kell, hogy a kormány épp most adott Fehérvárnak összesen körülbelül 80 milliárdnyi forrást három óriási projektre, ezeknek a menedzselése hatalmas feladat, tehát ütemezetten kell haladnunk a nagyprojektekkel. Az intermodális csomópont óriási előrelépés lesz a város közlekedésében; a tervek pedig közel véglegesek, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő 2022-ben ki is írja a feltételes közbeszerzést rá. Szerencsével 1-2 éven belül elindul a kivitelezés is. De az egy közkeletű tévedés, hogy a közlekedést mint komplex rendszert csak a nagy, „huszáros” megoldásokkal lehet fejleszteni. Egy-két kisebb, nem is feltétlenül infrastrukturális fejlesztés is sokat jelenthet. Ilyen a 280 forintos havi diákbérletek bevezetése, az online jegyértékesítés, a kerékpárutak, -tárolók építése, és így tovább. De valahol az is egy lépés, ha valaki elektromosra cseréli a belsőégésű motoros autóját, még akkor is, ha az elektromos autó messze van attól, hogy csodaszer legyen.
Az elektromos autó csökkenti a légszennyezést, a zajártalmat, ráadásul van rá állami támogatás is, de ugyanúgy ott vannak ezek is az utakon...
Lokálisan kifejezetten hasznos hatásai vannak az elektromos közlekedésnek, viszont globálisan gondolkodva azért nagyon komoly kérdésekre kell majd felelnünk ezzel kapcsolatban. Elég, ha csak a használt akkumulátorok sorsára gondolunk. Emellett ott van az a szempont is, hogy parkolni, közlekedni az elektromos autóval is kéne, nem a garázsnak vesszük, tehát hiába nem fulladunk szmogba, ha a saját járműveink mennyiségétől moccanni nem tudunk. A logisztikai problémát nem a hajtáslánc, hanem az alternatív közlekedési lehetőség, a közösségi autózás fogja megoldani!
Hazánkban és generációsan is még nagyon erős kultúrája van a saját autó birtoklásának – ez érthető is, részben a szocializmus hosszú árnyéka miatt. Azonban a fiatalok körében már nem ennyire egyértelmű a saját tulajdonú autó igénye, így könnyen lehet, hogy a többség nem fogja lemondásként megélni, ha nem saját autót használ, hanem a pesti MOL Limohóz vagy Greengohoz hasonló közösségi megoldásokkal közlekedik, illetve a tömegközlekedés, az autómegosztás vagy a kerékpár, roller valamilyen kombinációjával. Ezt az irányt Fehérváron is erősítenünk kell, de problémát jelent, hogy a mostani szolgáltatók Budapest méretű városokban gondolkodnak, tehát kemény tárgyalások várnak ránk, mire városunkba érkezhetnek az autómegosztó-szolgáltatások. Akinek van kocsija, tudja, hogy a kényelem mellett mennyi nyűggel, költséggel is jár a saját autó birtoklása, az extra adóról nem is beszélve.
Fenntartható a mostani helyi adózási rendszer? Arra gondolunk, hogy nőnek az állampolgári elvárások, nőnek a költségek is, nem fogja azt mondani a város, hogy akkor mostantól tessék helyi adót is fizetni?
Egyelőre biztosan nem fogja! Fehérváron a magánszemélyek sem telek-, sem kommunális, sem építményadót nem fizetnek. Az önkormányzat állja ennek a fedezetét, ami azért jó, mert látni kell, hogy ami pénz ezzel a családoknál marad, az nagyobb részt a helyi gazdaságba folyik be, tehát a helyi fogyasztást élénkíti, vagy segít megtakarítani a háztartásoknak, ami megint csak stratégiai kérdés. A vállalkozások persze fizetnek helyi adót, viszont az iparűzési adó kapcsán én soha, egy alkalommal nem hallottam a legnagyobb befizetők panaszát erre. 2 %-os forgalmi jellegű adóról van szó, tehát, ha kicsi a forgalom, kisebb a befizetendő összeg is, viszont a vállalkozás környezetét, a vállalkozás dolgozóinak életminőségét itt helyben jelentős részben ebből tartjuk fenn, fejlesztjük. Sarkos példával élve, megspórolhatja egy cég az iparűzési adót, viszont akkor simán lehet, hogy nem lesz forrásunk felújítani az óvodát, amibe a cég dolgozóinak gyerekei járnak, a munkaerő pedig továbbáll más városba. Jó ez bárkinek? Nem hiszem. Az Önkormányzat pedig nem érzéketlen a vállalkozások kihívásaival szemben, főleg így a járvány idején, állami kérés nélkül engedtük el a 2019 óta tervezett építményadó-emelést újabb egy évre, saját ötletként hoztunk létre támogatási, pályázati alapot a vendéglátósoknak, előadóművészeknek, mindazon vállalkozásoknak, akiket a legérzékenyebben érintett a korlátozások időszaka. Nélkülük nincs pezsgő, élhető város, evidens, hogy segítünk. A kis- és középvállalkozások pedig az állam kezdeményezésére csak fele annyi iparűzési adót kell fizessenek, ez 2,5-3 milliárdos kiesés a költségvetésünkből, aminek kompenzálását az államtól várjuk – úgy vélem, egyáltalán nem reménytelenül. De ha már erről beszélgetünk, akkor rögzíteném, hogy a teljes önkormányzati finanszírozási rendszert újra kellene gondolni a következő kormányzati ciklusban, az alapoktól. Az egyik irány ebben, hogy lassacskán ideje lenne a magánszektornak átvenni bizonyos, jelenleg az önkormányzatok által megoldott kérdést, elsősorban a kultúra támogatásának, mecenatúrájának és sportcsapatok működtetésének, szponzorációjának területén. Egy osztrák középváros hokicsapatát a helyi nagy cég, illetve a helyi leggazdagabb emberek finanszírozzák, nálunk még mindig jelentős az önkormányzati segítség ebben. Ez egyelőre nem gond, és a fehérváriakat is megilleti az a szórakozási jog, azok az élmények, amik egy osztrák polgárt, de el kell majd mozdulnunk a nyugati minták felé ebben. Összegészében azonban elégedettek lehetünk a helyi gazdaság teljesítményével, a társadalmi felelősségvállalás tekintetében országosan is kiemelkedően teljesítenek a cégeink, arról nem is beszélve, hogy mi sok és sokféle vállalatra támaszkodhatunk, nem vagyunk kiszolgáltatva egyetlen óriásvállalat helyzetének és kegyének.
Mindez azonban elsősorban a fehérvári polgárok munkájának és szorgalmának, esetenként vállalkozószellemének köszönhető, az ő kitartó munkájuknak hála a 2021-es év – összteljesítményt tekintve – az eddigi rekordévet, 2019-et is megközelítheti, még talán túl is teljesítheti.
Ha a gazdaság jól teljesít, akkor jobbak az önkormányzati adóbevételek is, de mit fogunk látni ebből fehérvári polgárként? Fejlesztési dömping indul?
Maradjunk annyiban, hogy igen komoly fejlesztési források állnak rendelkezésünkre. Itt négy halmazról beszélünk: első az önkormányzati saját forrás, második a kormányzati, állami forrás, harmadik az EU-s forrás, negyedik a magántőke. Mindegyik egyaránt fontos, más-más részcélokra lehet ezeket fordítani, melyeket összeadva alakul ki a város stratégiai alapon nyugvó fejlődése. Ezért is tartom blőd, kampányszagú hozzáállásnak, ha valaki csak az egyik forráscsoportot emeli ki, mint a város fejlődésének motorját. Ez egy óriási puzzle, amit elemenként kell összetenni, hogy kialakuljon a teljes kép, és legyünk őszinték: az állampolgárok elsöprő többségét nem érdekli, milyen forrásból kivitelezünk egy fejlesztést, csak valósuljon meg és kész. De szeretném leszögezni, hogy az elmúlt éveknek megfelelően, és ameddig polgármester vagyok, Fehérváron csak addig fogunk nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Első mindig a stabil működés, utána költünk fejlesztésre.
Van Önben hiányérzet? Elszalasztott lehetőség?
Az a dolgom, hogy mindig hiányérzetem legyen! (nevet) A viccet félretéve, mindig kell fejlődni, a fejlesztések kapcsán én a közvetlen Európai Uniós források települési lehívását egy ilyen területnek látom. Van is ebben potenciál, meglátjuk, sikerül-e jobban kiaknázni a következő EU-s költségvetési ciklusban. Az viszont nagy teljesítmény, hogy relatíve ritkán kell fejlesztések között választanunk. Fontossági sorrendünk persze van, a járványidőszakban pedig sok mindent elhalasztottunk, de szépen, ütemesen tudunk haladni a terveinkkel, nincsenek reménytelen, irreális céljaink – ez áldott állapot, mert nem szabad elfelejteni, hogy vannak nálunk sokkal kevésbé szerencsés települések, ahol nem azon megy a vita, milyen fejlesztési pénzt adjon az állam, hanem hogy képesek lesznek-e ellátni a kötelező alapfeladataikat. Székesfehérvárért ráadásul két felkészült, kiváló képességekkel rendelkező országgyűlési képviselő dolgozik, akik sosem féltek kormány vagy parlament elé vinni a legmerészebb elképzeléseket sem. Nagyon bízom benne, hogy a fehérváriak is látják, Vargha Tamás és Törő Gábor nélkül számos fejlesztésünk nem menne, nem ment volna.
A költségvetés kapcsán lehet már tudni számokat? Konzervatív vagy lazább, mondhatni, választási költségvetés készül?
Konkrét számokat még nem mondhatok, de azt garantálhatom, hogy az elmúlt 11 évhez hasonlóan, most is szigorú, és ami fontos, egyensúlyban lévő költségvetés készül. Ki kell gazdálkodnunk a teljesen elszállt energiaárakat az önkormányzati cégek számára, biztosítani kell, hogy az alapvető közszolgáltatások stabilak legyenek. Még egyszer nem fordulhat elő az a helyzet, mint egykor, a privatizált távhő idején, hogy azzal fenyegetett egy cég, hogy leállítja a szolgáltatást Fehérváron. Mivel 2012 óta ismét köztulajdonban vannak a közszolgáltató cégeink, sokkal jobb pozícióból indulunk, amikor a világpiaci hatások kompenzálásáról van szó. Ezúton is szeretném kiemelni a városi cégek munkatársait és vezetését, akik hatalmasat manővereztek és dolgoztak annak érdekében, hogy ne kerüljünk a más városokból hallott, nehéz tárgyalási helyzetbe a gáz- és árambeszerzések kapcsán. Azzal a jó hírrel is szolgálhatok, hogy sok béremelés is lesz, részben a megemelt minimálbér és bérminimum miatt, részben pedig a mi döntéseink nyomán. Az önkormányzati cégeknél is emelünk a béreken, a magas inflációt kompenzálni kell, a munkaerőt pedig megtartani. A szociális dolgozóknál bevezettük a hűségprémiumot, ezt szeretnénk az óvodai és bölcsődei dolgozókra is kiterjeszteni.
A járvány megtörte a reálbérek emelkedését, és ezt újra pályára kell tennünk, a kormánnyal közösen.
Ha ezt néhányan választási költségvetésnek hívják, akkor tegyék, Fehérvár önkormányzata nem fog várni a béremelésekkel, és ezért embereket veszíteni, néhány kommunikációs konfliktus elkerüléséért. Számítok rá, hogy a költségvetés is kampánytéma lehet a választásokon, épp ezért szeretném, hogy már januárban elfogadjuk a büdzsét, akkor talán megkíméljük a szakmai kérdéseket attól, hogy politikai koncok legyenek. A város költségvetése sokkal fontosabb annál, hogy egy országos választáshoz legyen háttérdíszlet.
Rendben, értjük, ha az üzemeltetés rendben, akkor jöhetnek a fejlesztések. Egyből három, mindhárom így az év vége felé bejelentve.
Lesz az azért harminchárom is, csak nem mindegyik sokmilliárdos tétel. De valóban, három óriásfejlesztés, amit régóta készítettünk elő, most elstartolt. Mielőtt azonban költjük a pénzt, hozzátenném, hogy adóssága idén sem volt, jövőre sem lesz a városnak, tehát nem a gyerekeink pénzét éljük föl, hanem abból építkezünk, amink van, illetve amit a pályázatokon, állami programokon elnyerünk.
Utóbbiak közül első a Szent György Kórház átfogó fejlesztése és új tömbje.
Itt már átadtuk a munkaterületet, épülhet az új, háromszintes, 6000 négyzetméteres épület, és az eszközpark is beszerzésre kerül hozzá, valamint a teljes légkondicionálást ki tudjuk építeni, a légtechnikát cserélni tudjuk a kórházban. Az ápolási osztály épületét is szeretnénk majd felújítani, bízom benne, hogy hamarosan arra a projektre is pecsét fog kerülni, akkor pedig elmondhatjuk, hogy a Kórház egy időre kész van, infrastrukturálisan mindenképpen.
Sokat emlegetett, fájó pont a városi iskolaépületek helyzete, de a legutóbbi hírek szerint ott is elindult valami.
Igen, nekem fájt legjobban, hogy ennyit csúszott a sulik rendbetétele, de teljesen át kellett tervezni a középiskolai campus projektjét, az általános iskolákra pedig a már korábban említett módon, elemenként kell összelegózni, puzzle-özni a forrást. Itt is elképesztő munkát végeztek a kollégák, aminek köszönhetően kész koncepcióról tárgyalhattam miniszterelnök úrral és a kormánnyal, meg is kaptuk a támogatást, 19,1 milliárd forintot. Ebből megszépül a Tóparti, a Vasvári és a Kodolányi gimi is. A Vasvári a jelenlegi helyén kap egy nagyjából hatmilliárd forintos fejlesztést, és részben bővítést is. A Tóparti Gimnázium ugyancsak a jelenlegi helyén kap egy komplex fejlesztést, felújítást, és ugyanez igaz a Kodolányira János Középiskolára is. Nagy eredménynek tartom, hogy ezt ki tudtuk egészíteni egy összesen 20 iskolát érintő fejlesztési programmal, valamint elkezdődött egy 1,5 milliárd forintos program is, amely energetikai fejlesztéseket biztosít 10-12 iskolának és óvodának. Az első négy intézmény felújítási munkái már indulnak is, a mosdók, vizesblokkok újulnak meg teljesen. Hozzátenném, hogy a Szakképzési Centrum és a Tankerület is dolgozik egy-egy nagy fejlesztési csomagon, ami további iskolák felújítását fogja jelenteni. Azt azért aláhúznám, hogy persze, ezek a nagy fejlesztések sajnos csúsztak, de az Arany János iskola felújításának első üteme elkészült, dolgoznak a Kodály sulin, a Szent Imre iskola teljesen elkészült, a Ciszter felújítása és bővítése pedig folyamatban. Itt szokták megjegyezni, hogy „bezzeg az egyházi iskolák”, de kérem, az egyházi iskolákba nem fehérvári gyerekek járnak? Ez sem vagy-vagy kérdés, hanem „és”, az Egyházmegye, illetve a Ciszterek pedig szerencsére aktívan pályáznak és fejlesztenek.
Ami pedig tudtommal országosan is egyedülálló fejlesztési program, az-az okostantermek szisztematikus kiépítése.
Itt az eszközbeszerzés egy dolog, nem egy méregdrága informatikateremről van szó, hanem egy módszertanról, az interaktív, digitális eszközök tantárgyakba való integrálásáról. Az okostanteremben lehet robotok programozását is oktatni, de lehet a magyarórát is tartani, új, innovatív technikai, pedagógia eszközökkel. Az okostanterem program tehát nem csak azt jelenti, hogy kiépítjük ezeket, hanem az erre vállalkozó tanárok számára is átfogó képzést nyújt az Alba Innovár. Évente minimum kettő okostantermet építünk ki, az egyiket a város, a másikat a KÉPES programban résztvevő cégek finanszírozzák.
Összegezve, a következő 3-5 év minőségi ugrást fog jelenteni a fehérvári oktatásban, 2022 pedig különösen fontos év lesz ebből a szempontból.
Néhányan új hokifellegvárnak, mások második stadionnak nevezik, mindenesetre az utolsó nagyfejlesztés már sokkal megosztóbb, mint az előző kettő…
Mindkét oldal téved, ha így nevezi a multicsarnokot. Egyrészt ez nem csak a hoki fellegvára lesz, bár kétségkívül az is, másrészt Szegeden most adták át a hasonló paraméterekkel rendelkező Pick Arénát, az nem fájt ezek szerint a politikai oldalnak, amely a stadiont szitokszóként használja. Félreértés ne essék, nem Botka László kollégámra gondolok, ő korrektül, városvezetőként állt a projekthez, nem aktuálpolitikai szélirányok szerint, és nagyon bízom benne, hogy a fehérvári baloldal is képes lesz a város érdekeit szem előtt tartani, ahogyan egykori pártelnökük tette.
A politikát félretéve, az árcédula azért nem kicsi az Alba Arénán!
Igen, ez egy magas költségekkel járó fejlesztés, amit az állam finanszíroz, tehát az építés egy forintjába nem kerül az önkormányzatnak. Egyébként, ha egyetlen fejlesztést kérhettünk volna a kormánytól, akkor természetesen nem a multicsarnokot mondtuk volna, de nem ez a helyzet, ráadásul az Alba Aréna köré egy nagy úthálózat is épül, tehát a Sóstói Stadionhoz hasonlóan nem csak létesítményt készítünk, hanem több problémát is megoldunk. Az egyik ilyen, hogy végre összekötjük az Alba Ipari Zónát a Budai úttal, lesz rajta buszjárat is, a másik, hogy a Raktár utcai hokicsarnok már nagyon rossz állapotban van, új otthon kell a Volánnak, ahol lehet rendezni nagy nemzetközi rangadókat is.
Emellett szerintünk a fehérváriak megérdemelnek végre egy olyan közösségi teret, ahova befér egy nagyobb koncertnyi ember, ahol lehet egy nemzetközi expót, konferenciát tartani, olyan programokat, olyan meccseket, amikért jelenleg Budapestre vagy Veszprémbe kell utazni.
Mindig hittem, és ez eddig be is igazolódott, hogy egy városnak akkor lesz megtartóereje, akkor lesz otthona az embereknek, ha van is miért itt élni, vannak programok, rendezvények, a városnak van arcéle, el lehet tölteni a szabadidőnket benne, és közösségként is megéljük azt, nem csak infrastruktúraként. Erre márpedig költeni kell, különben miért maradna itt a polgár, ha immár Európa bármely települését választhatja? A versenyképesség nem csak arról szól, hogy milyenek a bérek, milyen az egészségügy, hanem milyen az ember komfortérzete, szeret-e itt élni. Ha utóbbi nincs meg, az előbbiek sem lesznek elegek. Ennek az érzetnek a kialakításában pedig a sportnak és kultúrának elsődleges szerepe van.
Mondhatni stratégiai ágazatként tekint a kultúrára és a sportra is, ez meg is látszik a ráfordításokban...
Mindkét állítás igaz, de szerintem ezt a számok is visszaigazolják. 200%-kal emelkedett a vendégéjszakák száma Fehérváron 2010 és 2019 között, ha ennyivel nagyobb az érdeklődés a városunk iránt, mióta felpezsdítettük a kulturális, turisztikai és sportéletet. Aztán jött a járvány, úgy kellett életben tartanunk ezeket a szektorokat, hogy néhol a bevételek nullára csökkentek, például a színház esetében is. Előadás nem volt, de ettől még a színházat működtetni kellett, a rezsit, a béreket ki kellett fizetni. Ment egy ideig a sportélet is úgy, hogy a nézők nem mehettek be. A jégkorongcsapatot pedig akkor is működtetni kellett, ahol az egyébként nagyon jelentős jegy- és bérletbevétel nem jelentkezett.
Büszke vagyok arra, hogy a közösség elég erős volt ahhoz, hogy túlélje ezt a nehéz időszakot.
Viszont előre tudtunk lépni sok tekintetben, befejezéséhez közelít a múzeum Rendház épületének felújítása, készül a Kőtár bemutatóhely a Köztársaság mozi helyén, készül az Aranybulla emlékmű rehabilitációja. A mi városunknak óriási történelmi öröksége van, de ebből rengeteget elpusztítottak az évszázadok viharai, nem kevés dolgot a nullából kell visszaépítenünk, ez több generációs feladat. De valahol el kell kezdeni, a helyi kulturális, közösségi, turisztikai és sportélet pedig ennek az első lépcsőfoka is. 2022-ben pedig ezen a területen is szintet kell lépnünk, akkor is, ha ez akár a választások kapcsán okozhat konfliktusokat.
A választást félretéve, milyen évet vár 2022-től?
Először is, bízom benne, hogy kevesebbet kell beszélünk majd a covidról, a járványról. Székesfehérvár életében egyébként is különleges év lesz 2022, az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára készülünk, a 2013-as Szent István emlékévhez hasonló, átfogó és közösséget egyesítő programsorozattal. Büszkék lehetünk, és méltón kell ünnepeljük, hogy Magyarország legfontosabb történelmi jogforrását itt, Fehérváron adta ki II. Endre királyunk.
Bízom benne, és arra hívom a fehérváriakat, hogy ez egy igazi városegyesítő, sokakat megmozgató program lesz, ahol közösen ünnepelhetünk majd!
Emellett fokozott figyelmet szentelünk a környezetvédelemnek, jelenleg nulladik fázisban van Fehérvár klímastratégiája, ami azt jelenti, hogy az Energiaklub összerakott egy szakmai koncepciót, amiről most társadalmi egyeztetést kezdünk, aztán a fehérváriak véleményét integrálva készülhet el a város végleges klímavédelmi stratégiája. Ehhez még hosszú az út, de széleskörű társadalmi támogatottság nélkül lehetetlen bármit is elérni a környezetvédelemben. A célok és a vágyak ellentmondásban állnak, kevesebb fogyasztás, több jólét, tehát gondos társadalmi egyeztetésre lesz szükség, látnunk kell, hogy mennyit éreznek reálisnak az emberek a célok közül.
És bár tudom, hogy a kérdés a választásokon túlra irányult, azért hadd tegyem hozzá: bízom abban, hogy senki nem fogja elfelejteni a kampány hevében, hogy
2022 áprilisa után is egy városban fogunk élni, közös lesz az otthonunk.
Szerintem eszerint illik és kell kampányolni is, de tudom, maradi vagyok, talán kissé naiv is, ettől függetlenül is, bízom benne, hogy a város szeretete győz a hatalom akarása felett. Miért hoztam fel ezt? Mert akárhogy is lehet remélni, az első néhány hónap mindenhol a választási lázban fog telni, ezt sajnos nem lehet megkerülni, figyelmen kívül hagyni. Csak önmagunkat és a közvetlen környezetünket moderálva, békére intve lehet elkerülni, hogy helyrehozhatatlan károkat okozzon a kampány a közösség szövetében, ezért kell különösen észnél lenni a következő hónapokban. Jó is lesz feltöltődni, felkészülni erre az ünnepek alatt.
A polgármester hol és hogyan tölti az ünnepeket?
Alapvetően családi, esetleg szűk baráti körben, és ahogyan ez már hagyomány nálunk, a Balatonnál. Azt hiszem, meglehetősen átlagos családi karácsonyunk van, sok beszélgetéssel, társasjátékkal, és hogy ne essek ki a rutinból, Monopolyzunk is kicsit, ami segít fejben a költségvetési szezonban maradni! (nevet) Azért a kártya is előkerül, egy-két séta a Balaton partjánál, ezek töltenek fel ilyenkor. Persze, két nagyfiammal már kötelező hazajönni Fehérvárra a két ünnep között, elvégre, nekik házibuli-meghívásoknak kell eleget tenni, és nekem is akad egy-két évzáró teendőm a Hivatalban. A Szilvesztert feleségemmel, Edinával és Emma lányunkkal, na meg Carlos kutyánkkal töltjük, a fiúk már a maguk társaságával buliznak. Az év egyik legkomolyabb vállalását a feleségemnek tettem, ugyanis Jane Austin-estet tartunk Szilveszterkor, de azt hiszem, egy ilyen év után ez a legkevesebb, ami jár neki!
