Mi adta az indíttatást, hogy a város, illetve az itt élők ügyeivel foglalkozzon?
Amikor a kisebbik gyermekem hároméves lett, a Kodolányi János Főiskolára mentem vissza dolgozni, ahol Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője a főiskola nyelviskoláját vezette. Ott ismerkedtünk meg, ott dolgoztunk együtt először. Amikor később a Honvédelmi Minisztérium államtitkára lett, megkeresett, segítsem az ő munkáját, Székesfehérváron (intézzem a helyi civil szervezetekkel, nyugdíjas klubokkal kapcsolatos ügyeket, szervezzem a fogadóóráit). A mellette végzett munkám vezetett ebbe a politikai közösségbe, és így kerültem egyre közelebb a helyi közélet feladataihoz is.
Ezzel párhuzamosan mindig volt egy „civil lábam”, a SZETA (Szegényeket Támogató Alapítvány) szakmai vezetőjeként segítettem a városban élő rászorulók életének jobbá tételét.
Az évek során többszáz családdal, gyermekkel kerültem kapcsolatba, van olyan gyerkőc, akit még az „anyukája pocakjában” ismertem meg, most pedig már óvodába, iskolába jár. Így amikor 2023 decemberében azt a döntést hoztuk, hogy megpróbálok képviselőként is segíteni Székesfehérvár közösségének, nagyon nem volt könnyű elengedni ezt a közeget.
Akkor egyálalán nem véletlen, hogy az alakuló közgyűlésen Önt választották meg a szociális ügyek tanácsnokának...
Valóban nagy öröm volt számomra, hogy tanácsnokként megkaphattam ezt a területet, ahol Mészáros Attila alpolgármester irányításával kamatoztathatom majd a szociális szférában korábban megszerzett tapasztalataimat. Az elmúlt közel egy évtizedben nagyon szorossá vált a kapcsolatom a Székesfehérváron működő önkormányzati intézményekkel civil szervezetekkel, így az Alba Bástya Család-és Gyermekjóléti Központtal, a Kríziskezelő Központtal, az Ügyfélkapcsolati és Szociális Ellátási Iroda munkatársaival, a Széna Egyesület a Családokért dolgozóival, a Smart Grant Alapítvánnyal, de nem csak őket, hanem a szociális szféra minden szereplőjét szeretném segíteni.
Mit érzett, amikor először ülhetett be a közgyűlésbe, amikor letette a képviselői esküjét?
Leírhatatlanul jó volt! Úgy érzem, beérett az elmúlt 10-12 év munkája, és a helyemen vagyok. Fontos számomra, hogy azt a szolgálatot, amit az emberekért tenni tudtam a SZETA vezetőjeként, most egy másik szinten, egy egész körzetért dolgozva folytathatom. De a legfontosabb, hogy az alakuló közgyűlésen az eskütételnél ott tudott lenni az édesanyám és a két nagyfiam is! Mindezt ugyanis családi támogatás nélkül nem érhettem volna el. Szenzációs gyermekeim vannak, akik mindig támogattak és támogatnak a munkámban és megerősítenek abban, hogy nem csak én vagyok büszke rájuk, hanem ők is büszkék az anyukájukra, ami számomra a legfontosabb.
Túl van élete első városrészi lakossági fórumán. Hogy fogadták Önt, mik az első benyomások?
Ez volt az első hivatalos képviselői megjelenésem a körzetben, ahol egy elég erős kampány után sikerült nyernem, így rettenetesen izgultam. Nem tudtam, mennyien lesznek kíváncsiak rám, és vajon nyitottan elfogadóan állnak-e majd hozzám. Egy sok érdeklődőt vonzó, nagyon jó hangulatú fórumon vagyunk túl, ahol számos lakossági kérdés hangzott el. Persze, újnak lenni sohasem könnyű. Pláne nem könnyű egy 30 éves képviselői pályát követően, hiszen ennyi idő alatt olyan kapcsolatok, kötődések alakulnak ki, amik egy új képviselő érkezésével, átalakulnak. Éppen ezért örültem annak, hogy az itt élők ilyen nyitottan fogadtak! A bemutatkozásomat nem véletlenül kezdtem azzal, hogy születésem óta Öreghegyen élek, mert véleményem szerint nem attól lesz valaki jó képviselő, hogy hol lakik, hanem attól, hogy jelen van a közösség életében és meghallja a körzetben élők számára fontos dolgokat ügyeket.
Várhatóan október végén át tudom venni képviselői irodámat a szárazréti közösségi házban, ahol sűrűn tervezek fogadóórákat tartani, hogy a személyes kapcsolatok erősödjenek.
A telefonszámom 20 éve ugyanaz, e-mailben, messengeren is bármikor elérnek a körzetben élők
Keresik már a lakók a kéréseikkel?
A júniusi eredmény után – amikor még hivatalosan nem én voltam a városrész képviselője, már sokan megkerestek az éppen aktuális problémáikkal. A választási törvényben bevezetett újdonságok miatt sokak nem volt teljesen egyértelmű, hogy még a korábban, vagy már az újonnan megválasztott képviselőt kell keresniük a kéréseikkel. A városrész nehézsége, hogy hatalmas körzetről van szó, kertvárosias és panelházas résszel is, így nagyon eltérőek az igények, a megoldandó ügyek. A legnagyobb problémát Feketehegy-Szárazréten a közlekedés jelenti, hiszen az elmúlt időszakban megnőtt a terület lakossága, amivel a meglévő úthálózat fejlődése nem tudott lépést tartani.
A járdák, utak fejlesztésére ütemtervet fogunk kialakítani, szeretném, hogy arányaiban a Szedreskerti rész is hasonló fejlesztéseket kapjon.
Az Új Csóri úti körforgalom átépítésének időpontjával kapcsolatban nem merek és nem is akarok ígérgetni, mert ez állami fenntartású szakasz, de amint az a lakossági fórumon is elhangzott, hamarosan meglesz az átépítés engedélyes terve, ami alapján majd ki lehet írni a közbeszerzést a munkára. Az első lakossági fórumon egyébként konkrét kérések is megfogalmazódtak már, például a belátást megkönnyítő tükröket kértek a lakók néhány utcába, az Új Csóri út városhatár felőli végénél pedig a járdaépítés folytatása is szükséges lenne, az útszakaszt kezelő Magyar Közúttal egyeztetve.
Jól érzem, hogy nagyon bízik az önkormányzat szakembereinek tudásában?
Az együttgondolkodásban hiszek, azt szeretném, hogy mindenkit bevonva, meghallgatva valódi, előre tekintő eszmecsere alakuljon ki a fontos kérdésekben az önkormányzat és a körzet lakói között. Hiszem, hogy az adott területen dolgozó szakemberek éppen azért ülnek abban a székben, mert ők értenek a legjobban a saját területükhöz tartozó kérdésekhez, jogszabályi megfelelésekhez. Az én feladatom, hogy meghalljam, mit szeretne a lakók többsége, s ezt a kérést el tudjam juttatni ahhoz a szakembercsoporthoz, akik a legjobb megoldást tudják nyújtani, majd az adott megoldásokhoz megtaláljuk a megfelelő forrásokat.
Képviselőként valószínűleg nem sok szabadideje lesz, ezért inkább úgy kérdezem, mivel töltötte eddig a szabadidejét?
Legfőképpen és elsősorban édesanya vagyok, a két nagyfiam a legfontosabb az életemben. Mivel mindketten fociznak, gyakorlatilag a focipálya szélén töltöttem és töltöm most is minden szabadidőmet! A kisebbik, Levente, 18 éves, a nyár végén igazolt a Bicske NB3-as futballcsapatába, így aztán hétvégén az ő meccsein vagyok. Az idősebbik gyermekem, Pál – nekem csak „Palcsi” – amatőr szinten, az Alba Ligában játszik, és jó látni kedd esténként a Főnix csarnokban, hogy 22 évesen ugyanazokkal a csapattársaival, az igazi barátaival focizik, akikkel 10-11 évesen kezdte annak idején a sportolást. Igyekszem minél több időt együtt tölteni édesanyámmal, a nővéremmel, a keresztlányommal is, ami ebben a rohanó világban inkább minőségi időt jelent. Fontosak számomra a barátim, hiszen a családom után nekik köszönhetek nagyon sokat, ők is mellettem állnak mind a munkámban, mind pedig a hétköznapokban is.
