-
30 éve dolgozik az elesettekért
Zsabka Attila 1994 októberében csatlakozott az akkoriban már két éve működő Kríziskezelő Központhoz és harminc éve tartozik hivatalosan munkakörébe a hajléktalanellátás. A tenni akarás, az elesettek felé fordulás, a segítségnyújtás azonban már előtte is része volt a mindennapjainak.
2024.11.16. -
Interjú Patik Ferenccel
Víziváros új önkormányzati képviselőjének Székesfehérvár az otthona, a szülővárosa, melynek rengeteget köszönhet, ezért is vállalkozott arra, hogy következő éveit a város és a városrész szolgálatára tegye fel. Patik Ferenc számára az Akóts-malom és a Fűtőerőmű területei is adnak bőven feladatot, folytatni kívánja a zöldfelületek növelését, a kereszteződések, zebrák biztonságosabbá tételét és a közbiztonság erősítését.
2024.10.28. -
A felelősség most jóval több!
A Köfém lakótelep tízemeleteseitől Ráchegy és Búrtelep kertvárosias utcáin át egészen Börgöndig húzódik Székesfehérvár legnagyobb választókerülete, amelynek minden négyzetméterét jól ismeri Békési Ferencné Ági.
2024.10.25. -
Az együttgondolkodásban hiszek!
Szontaghné Kovács Erika, Feketehegy-Szárazrét és Szedreskert megválasztott új képviselője már túl van élete első lakossági fórumán, ahol nyitottan, sok-sok kérdéssel és kéréssel fogadták őt a körzet lakói. A képviselő közel egy évtizeden át dolgozott a szociális szférában tevékenykedő civil szervezetekkel, így nem véletlen, hogy szociális tanácsnokként az ő mindennapjaikat is segítheti majd önkormányzati munkája során.
2024.10.21.
A kultúra mint éltető erő - beszélgetés Bokros Judit Penna Regia-díjas újságíróval
Elhivatottan vezeti a Vörösmarty Kuckót, segíti a fiatalokat az irodalom megismerése és megszeretése felé vezető úton.
Tanulmányaim után a Fejér Megyei Hírlapnál a kulturális rovathoz kerültem – ennek immár két évtizede. Azóta sokat változott a lap szerkezete és a mindennapi életünk, de engem továbbra is a helyi művészeti élettel és alkotókkal kapcsolatos témák foglalkoztatnak leginkább.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mi a legfőbb különbség egy újságíró és egy költő gondolatmegfogalmazásai között?
Íróként, költőként máshogy, sokkal pontosabban tudom elmondani, ami érdekel és megérint. Az egy jóval személyesebb ügy, mint egy cikkben megírt gondolatfolyam.
Hogyan helyezed el magadat újságíróként és a kulturális életben Székesfehérváron?
Kulturális újságíróként tekintek magamra, hiszen elsősorban kulturális témájú cikkeket – azaz színházzal, irodalommal kapcsolatos anyagokat – jegyzek. Szeretem előtérbe hozni azokat a szereplőket, akik nincsenek egyébként előtérben, azaz teszik a dolgukat, de nem kerülnek a sajtó látókörébe. Ezen túl azokat a teljesítményeket is jó persze megmutatni, amelyek kiemelkedőek, illetve szeretem azokat a témákat is, amikor egy-egy „elesettebb”, segítségre szoruló vagy fogyatékos emberről, alkotóról szóló interjút készíthetek.
Bokros Judit március 15-én vehette át a Penna Regia-díjat Székesfehérvár polgármesterétől, Cser-Palkovics Andrástól.
Mennyire jelent kiteljesedést, hogy immár nemcsak tudósítóként, hanem alkotóként is jelen vagy a fehérvári kulturális életben?
Először a VÁR folyóiratban jelentek meg verseim és prózai írásaim, amelyeket az utóbbi időben már több fórumon és lapban követték publikációk. Az első ilyen az Élet és Irodalom volt, ami számomra nagyon nagy dolog volt. Hamarosan meg fog jelenni versem a Győri Műhely folyóiratban, és várhatóan a Vigíliában is. Örülök, hogy ez is elindulni látszik... A verseskötet (Felfedezés címmel 2023. január 23-án jelent meg – a szerk.) is ennek a bennem végbemenő folyamatnak az eredménye, amelyhez 2022-ben városi támogatást, Lánczos-Szekfű Ösztöndíjat is kaptam. Ennek nagyon örültem, ennek köszönhetően jelenhetett meg a Felfedezés című kötetem. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy idén én vehetem át a Penna Regia-díjat.
Az irodalom iránt érdeklődő fiatalok megszólítása, érzékenyítése mióta fontos része az életednek?
Körülbelül másfél éve érkezett hozzám megkeresés a Vörösmarty Társaságtól – akikkel régóta kapcsolatban vagyok –, hogy segítsek nekik a fiatalításban. Ekkor hoztuk létre a Vörösmarty Kuckót, amelyet immár több mint egy éve P. Maklári Évával közösen vezetünk. Nem voltam korábban tizenéves fiatalok közelében, így nem is gondoltam, mennyire jó ez! Nagyon kreatív gondolataik vannak, nagyon őszinték, és többeken látszik, hogy az érdeklődésen túl művelik is magukat. De az a legjobb, hogy jönnek rendszeresen az eseményeinkre, és így egy közösség alakult ki, ahol ők is jól érzik magukat egymás között. Szakmai műhely is ez, hiszen számítanak a többiek véleményére az elhangzó szövegek kapcsán, szokták véleményezni egymás alkotásait.