Érdekes volt az új testület alakuló Közgyűlésének a dátuma, hiszen napra pontosan 14 éve, 2010 október 4-én volt az első munkanapja Székesfehérvár polgármesterként. 2024. június 9-én 33.259 fehérvári szavazott Önre, majd háromszor annyi szavazatot kapott, mint a többi jelölt összesen. Ez a hatalmas támogatottság hasonlítható-e ahhoz az érzéshez, amit akkor érzett, amikor először polgármesterré választották a fehérváriak?
Nem változott az a felemelő érzés, hogy mekkora megtiszteltetés ennek a gyönyörű, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező, de napjainkban is jól prosperáló, szép városnak a polgármestereként dolgozni és szolgálni Székesfehérvár közösségét. Ez ugyanúgy megtisztelő volt 2010-ben, mint ahogy megtisztelő ma is, vagy volt 2014-ben és 2019-ben. Amikor a választások estéjén már lehetett látni, hogy ebből várhatóan 70% fölötti támogatottság lesz, ráadásul viszonylag magas részvétellel – és ez több mint 33 ezer szavazatot jelent –, akkor az öröm mellett, azért éreztem egyfajta nyomást. Az eredmény nagysága nagyon nagy bizalmat tükröz, ami bőven meghaladja a mai politika törésvonalait. Rengetegen voksoltak rám azok közül, akik Fidesz-szavazók és ennek a politikai közösségnek a tagjai, de a számok egyértelműek, azt is mutatják, hogy sok ezer ember voksolt rám és csapatomra, aki adott esetben az országos pártpolitika kérdéseiről mást gondol, de itt, Székesfehérváron a mi munkánkat, munkámat szavazatával támogatta.
Ez egy olyan bizalom, amivel nem szabad visszaélni, hanem élni kell vele, hogy mindenki, aki voksával megtisztelt – sőt az is, aki nem rám szavazott – úgy érezhesse, hogy az ő polgármesterük is vagyok. Azért dolgozom a csapatommal közösen, hogy Székesfehérvár, az otthonunk folyamatosan fejlődjön, erősödjön.
Talán elmondható, hogy az ország hasonló nagyvárosaihoz képest a városi ügyek tekintetében sikerült a választott testületnek az országos politikán kívül maradnia az elmúlt három önkormányzati ciklusban. A Közgyűlés összetétele azonban változott, miként alakulhatnak majd Ön szerint a közgyűlési viták?
A polgármester legnagyobb kihívásának azt tartom, hogy közösséget szervezzen és elősegítse azt, hogy ne csak egymás mellett éljünk itt százezren, hanem valóban százezren lehessünk egy csapatban. A legutóbbi választási eredmény ezt igazolta vissza számomra, számunkra, ami nagyon fontos elismerés és feladatszabás is a választóktól a városvezetés felé.
Közös bennünk, hogy szeretjük Székesfehérvárt és szeretünk Székesfehérváron élni, ami szerintem kulcskérdés.
És kulcskérdés abban a tekintetben is, hogy az új testület milyen hozzáállással kezdi el a munkáját. Ha van közös akarat, közös szándék, akkor abban mindig partner leszek mindenkinek, aki ezt a várost szeretné szolgálni. Pénteken 21-en letettük az eskünket, ami most is nagyon megható pillanat volt. Többször tettem már le képviselői, aztán polgármesteri esküt, de mindegyik alkalommal ugyanolyan meghatározó és bizonyos értelemben megrendítő élmény. Biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim is ugyanúgy élték ezt meg. Azok is, akik már többször jutottak be Fehérvár képviselőtestületébe és végzik a munkájukat, és azok is, akik most első ízben kezdtek el önkormányzati képviselői feladatot ellátni. Bízom benne, hogy mindenki azért jött a Közgyűlésbe, hogy Székesfehérvárt szolgálja. Az új képviselők között vannak olyanok, akik már régebb óta közélettel foglalkoznak és vannak, akik a közéleti tevékenységet az elmúlt egy-két évben kezdték. Azt látom – többükkel már beszélgetve, találkozva, egyeztetve –, hogy a fehérvári politikai kultúra és a helyi demokrácia bőven országos átlag fölötti és szerencsére erős. A beszélgetések alapján minden képviselőtársamban azt a jó szándékot látom, hogy szolgálni szeretné Székesfehérvárt, az ő támogatóit, és mindenkit, aki nekünk közösen bizalmat szavazott. Biztató, hogy egyhangú támogatást kaptak az alpolgármesteri, bizottsági és tanácsnoki döntések egyaránt.
A partnerség nyilvánul meg a Szervezeti és Működési Szabályzat módosításával is?
Egy önkormányzat, így a mi testületünk is a képviseleti demokrácia elvei alapján kell, hogy működjön. Tehát a választók megbíznak 21 embert azzal, hogy a város ügyeiben döntsenek, a hétköznapokban közvetítsék az Ő akaratukat, szolgálják Székesfehérvárt. A testület pedig igyekszik leképezni a választói akaratot, tehát különböző politikai, illetve civil szervezetek kapják meg a fehérváriaktól a bizalmat. Fontos, hogy a kompenzációs listáról bekerülő és az egyéni körzetet nyerő képviselő is ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.
Városvezető társaimmal úgy látjuk, hogy a demokratikus elveknek akkor teszünk eleget, ha a szabályokon úgy alakítunk, hogy az ellenzéki képviselők is létrehozhassanak frakciókat, ezzel pedig megkapják a kapcsolódó jogosítványokat.
Ezért kellett hozzányúlni a Szervezeti és Működési Szabályzathoz, hiszen korábban legkevesebb három fő alakíthatott egy frakciót. Ez most azt eredményezte volna, hogy csak a Fidesznek lenne frakciója a város Közgyűlésében. Így, hogy két főre csökkentettük ezt a számot, viszont nem egy, hanem három képviselőcsoport működhet a Közgyűlésben, így a DK-Jobbik képviselői is föl tudtak állítani – civil közösségként megjelenve – a testületben egy frakciót és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is föl tudott állítani egy kétfős frakciót.
Az iparűzési adóbevétel, a szolidaritási adó helybeni felhasználhatósága, a város agglomerációja és az agglomerációs közlekedés, a város lakosságszáma és a városban dolgozók száma gyakran érintett kérdéskör, hiszen Fehérvár ipari parkjaiban – és szerencsére egyre többen a szolgáltató szektorban is – itt dolgoznak Székesfehérváron, de más-más okok miatt választott lakókörnyezetük egy kistelepülés, ahonnan a városi utakat is használva jutnak el munkahelyükhöz. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik az ország más részéről költöztek a városba, de a hivatalos lakcímük nem Fehérvárra szól. Hogyan alakul Ön szerint a mostani önkormányzati ciklus alatt a város és környékének népessége?
Székesfehérvár állandó lakosságszáma most mintegy 95 ezer fő. A városban ideiglenes lakcímmel, vagy tartózkodási hely szerint Fehérváron élők is sok ezren vannak, velük együtt bőven több mint 100 ezren vagyunk, és napi szinten több mint 32 ezer ingázó munkavállaló érkezik Fehérvárra, plusz a diákok és persze azok, akik valamilyen kereskedelmi, egészségügyi szolgáltatásért, vagy valamilyen kulturális vagy sporteseményért jönnek a városba.
Tehát, akik napközben a városon belül teszik a dolgukat, ők körülbelül 140-150 ezer fő.
Lehet érzékelni, hogy ez nagyságrendileg nagyobb, mint akiknek az állandó lakóhelye Székesfehérvár. Nyilván ugyanúgy közlekednek az agglomerációban élők Fehérváron, mint bárki más, reggel bejönnek a városba, este pedig hazamennek. Alapvetően szinte mindent Fehérváron intéznek: a gyermekük ide jár iskolába, ők maguk itt dolgoznak, itt vesznek igénybe egészségügyi szolgáltatást, adott esetben vásárolnak, ide jönnek be egy étterembe, ülnek be egy kávézóba, a barátaikkal itt találkoznak, itt mennek el színházba, vagy éppen jégkorongmeccsre és folytathatnánk a sort. Ugyanúgy használják a város infrastruktúráját, de segítik is a város építését, fejlesztését azáltal, hogy a munkájuk eredménye, vagy a fogyasztásuk itt jelenik meg. Ha ebből indulunk ki, akkor szerintem az egyik legelső dolog, amit meg kell tennünk – és ez nem csak Fehérvárra igaz, hanem minden régióközpontra –, hogy a fejlesztési politika és a működési keretek megszabása során az agglomerációban, nem pedig közigazgatási határokban gondolkodunk. Ebben feladata és szerepe van az államnak, hiszen bizonyos szabályozásokban segíteni kell bennünket ahhoz, hogy ezt az agglomerációs szerepet be tudjuk tölteni. Van feladatunk nekünk, hiszen a várost úgy kell fejleszteni, hogy ezeket a szempontokat figyelembe vesszük. Van feladata a kisebb településeknek is, hiszen együtt kell tudnunk működni, és nem csak azokra a településekre gondolok, ahonnan az emberek a mindennapokban bejárnak Fehérvárra, hanem akár mondjuk Veszprém, Érd, Dunaújváros kitekintésben is, sőt még bizonyos értelemben talán Siófokig is gondolkodhatunk. Vannak olyan területek, olyan szolgáltatások, amiket érdemes lenne jobban összehangolni.
Ez lenne az az új agglomerációs politika, ami mellett évek óta lobbizom és ami igen hatékonyan működik Nyugat- és Észak-Európában is, szerintem tehát bizonyos jó gyakorlatokat érdemes átgondoltan, átvenni.
Az első lépés volna ebben az irányban az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átszervezése, korrekciója. Például a szolidaritási hozzájárulás egy része ebbe az agglomerációba kerülhetne vissza és mi használhatnánk azt fel. Hiszen, ha például a kórházunkat fejlesztjük, akkor ott a fehérváriakon túl a környéken élők is haszonélvezői lesznek a fejlesztésnek. Ha felújítunk egy bevezető utat, vagy építünk P+R parkolókat, vagy mondjuk a buszjáratok számát növeljük, a hálózatot bővítjük, ezzel sem csak a fehérváriak járnak jól, hanem az agglomerációban élők is. A negatív dolgokat is együtt viseljük – mondjuk például a dugót a csúcsforgalomban a bevezető utakon. Világos tehát, hogy a közös cselekvésen mindenki nyer, az állam is, hiszen nem lesz majd szükség arra, hogy a kormányzati szinten elenyésző, 1-2 milliárd forintos fejlesztésekért a pesti minisztériumnál kelljen sorban állni. Bízom benne tehát, hogy az állam ebben partner lesz! Ennek jó jeleit látjuk, hiszen Navracsics Tibor miniszter úr kifejezetten pártolja ezt az elképzelést, és ő maga is sok helyen beszélt az elmúlt hetekben erről, úgyhogy remélem, hogy az agglomerációs együttműködés és a városok közötti kapcsolat, a városok összefogása is erősebbé tud válni. Ehhez reményeim szerint kapni fogunk finanszírozási lehetőségeket is.
Tudomásul kell ugyanakkor vennünk, hogy amikor Magyarországon „nagyvárosokról” beszélünk, de azért európai kitekintésben ez középvárosokat jelent. Egyszerűen nem vagyunk akkorák, hogy minden megjelenhessen egyetlen városban. Például, ha Veszprémben van egy állatkert, akkor nem reális, hogy Fehérváron is legyen állatkert. De az már reális lehet, hogy közös programot indítunk annak érdekében, hogy a fehérvári óvodások, iskolások, vagy akár családok hogyan tudnak rendszeresen, esetleg kedvezménnyel eljutni a Veszprémi Állatkertbe. Ez akár állami segítséggel és részfinanszírozással is elképzelhető volna. De a fordítottja is működik: Fehérváron van balettszínház, nagy szimfonikus zenekar, de ezek nincsenek Veszprémben, Érden, Dunaújvárosban, Tatabányán, Siófokon. Mi lenne, ha az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vagy a Fehérvári Balett Színház a régióban ezt a magas kulturális minőséget tudná biztosítani, koncertekkel, előadásokkal, egyéb programokkal, és ezért kapnának mondjuk egy kicsit több forrást. További példa a sport világa: ha van kontinentális szinten is kiváló férfi kézilabdacsapat Veszprémben, akkor mi ne akarjunk férfi kézilabdában ilyen szintű csapatot, nálunk van egy remek hokicsapat, kosárlabdacsapat vagy labdarúgóklub. Szerintem ilyen együttműködésekre is gondolni kell, nem elégednék meg csak a fejlesztési kérdésekkel. Egyértelmű az is, hogy mondjuk az Auchan-körforgalom bővítése – ami állami beruházás – ugyanúgy szolgálja a fehérváriakat, mint a veszprémieket, de ezt – ha lenne – egy regionális fejlesztési keretből valószínűleg rég meg tudtuk volna oldani.
Sok olyan dolgot említett, ami jelentős forrást és bizonyos politikai szemléletváltást is igényel, és ha ilyenekről van szó, akkor nem szokta véka alá rejteni a véleményét, akár az országos sajtóban, vagy az országos politikában sem...
A jövőben sem fogom! Muszáj őszintén elmondanunk a dolgokat. Beszéltünk az előbb a bizalom mértékéről, és a fehérváriak megérdemlik, hogy mindig első kézből kapjanak tájékoztatást a várost érintő ügyekben. Elmondjuk a jó híreket és a rossz híreket egyaránt. Ha díjemelés van, azt ugyanúgy elmondjuk, mint azt, hogy bővítjük mondjuk a buszmenetrendet. Ez vonatkozik arra is, ha egy állami döntés hat Fehérvárra. Ez lehet egy kedvező döntés és lehet egy olyan is, ami szerintem nem jó Fehérvárnak.
Ugyanúgy el fogom mondani a véleményemet, nyilván tartalmi kritikával, konstruktív jelleggel a jövőben is, mint ahogy ezt eddig megtettem.
Van értelme, hiszen értünk el eredményeket az elmúlt több mint egy évtizedben, akár az adósságkonszolidációra vagy a Modern Városok Programra gondolok, és most talán az agglomerációs fejlesztés és működtetés terén is tudunk haladni. Sőt, már arról is hallok, hogy esetleg a jövőben áttekintésre kerül mondjuk a szolidaritási hozzájárulás felhasználása, és bizonyos része valóban akár agglomerációs fejlesztésekre visszaérkezhetne a mi környezetünkbe. Remélem, hogy sikerül ezt elérni. Annyit biztosan tudok ígérni, hogy mindig el fogom mondani, ha bármilyen döntésnek – helyinek vagy államinak – hatása van Fehérvárra, az önkormányzatiságra, a településekre, legyenek ezek pozitív vagy negatív lépések. Igyekszem ezt mindig megfontolt, mértéktartó stílussal megtenni, hogy mindig a tartalomról beszéljünk, szakmai lehessen a vita. Sajnos a modern, így a hazai nagypolitikában sokszor az indulat elviszi a tartalom elől a figyelmet, pedig a tartalom a lényeg. Attól nem fog egy probléma megoldódni, hogy hangosabban kiabálunk. Akkor fogunk megoldást találni, ha képesek vagyunk leülni egyeztetni, együttműködni, megvitatni, ütköztetni az álláspontokat úgy, hogy azok mögött szakmai tartalom van. Ebből épülhet egy jobb világ, ami a települések, önkormányzatok ügyét is előrébb tudja vinni.
14 éve, amikor először polgármesternek választották azt mondta, hogy „...feladatunk a pénzügyi stabilitás és a biztonság megteremtése Székesfehérváron.” Ezt gyakorlatilag az első ciklusában sikerült elérnie, és azóta is minden költségvetésnél ezt az alapelvet hangsúlyozza. Az előző önkormányzati ciklust végigkísérte a válságkezelés, ennek ellenére azonban olyan nagy és sok pénzbe kerülő programok jelenleg is folynak, mint az iskolafelújítások, megépült az Alba Aréna vagy a déli összekötő út, de számos intézményt, utcát említhetnénk a város különböző pontján, ahol komoly eredményeket lehet felmutatni. Milyen nagyobb fejlesztések várhatóak a most kezdődött önkormányzati ciklusban?
Nagy segítséget jelentett korábban az önkormányzatoknak, így Fehérvárnak is, hogy az állam átvállalta a települések adósságállományát. Ez nagyon komoly lehetőséget adott nekünk ahhoz, hogy a saját erőnket ne a múlt adósságainak törlesztésére kelljen fordítanunk, hanem jobb minőségű szolgáltatásokra, fejlesztések megvalósítására. Másrészt pedig felelős gazdálkodással elértük azt, hogy már hosszú-hosszú évek óta se működési, se fejlesztési hitele nincs önkormányzatunknak, viszont van több milliárd forintos tartalékunk.
Az előző, 2019-2024 közötti önkormányzati ciklus több egymást követő válsága is megmutatta, hogy szükség is van egy nagyváros életében ilyen tartalékokra.
Ehhez a nagyon fontos eredményhez elengedhetetlen volt a helyi gazdaság folyamatos és nagyarányú növekedése, és kifejezetten jelentős növekedést mutatott az elmúlt évtizedben Fehérvár gazdasága. Ebből fakadóan egyrészt nőtt a munkahelyek száma, és az amúgy sem magas munkanélküliség mára munkaerőhiánnyá fordult át sok szakterület esetében.
Nem fogunk többet költeni a jövőben sem annál, mint amit a pénzügyi forrásaink lehetővé tesznek. Úgy látom, hogy így is tud fejlődni a város, a közszolgáltatásainkat és ezek stabilitását a legnehezebb időszakban is tudtuk biztosítani. Eközben pedig fejlesztéseket is képesek voltunk megvalósítani – erre törekszünk a jövőben is. A nagy fejlesztéseink mögötti pénzügyi támogatás legjelentősebb része a kormánytól érkezett, ennek egyik módja, hogy a város valósíthatta meg a beruházást – például a Múzeum épületének a felújítását, az Alba Arénát, a Tóparti felújítását –, csak párat említve. A másik mód, hogy közvetlenül az állam valósít meg Fehérváron egy-egy beruházást, ilyen a Szent György Kórház legújabb épülete, mely szintén a Modern Városok Program része. Ezt is mi „harcoltuk ki”, de az állam finanszírozza az állami fenntartású intézmény fejlesztését, bővítését és nyilvánvaló, hogy az állam bonyolítja le magát a beruházást is. Szerencsére hamarosan ez is el fog készülni. Fontos támogatást jelentettek az Európai Uniótól érkező források, köszönet természetesen ezért is, ebből is nagyon fontos fejlesztések valósultak meg. Iskolákat, óvodákat, egyéb intézményeket érintő energiahatékonysági beruházások történtek ezekből, megépítettük a déli összekötő utat, de említhetnék környezetvédelmi, jólléti beruházást is, mint a Palotavárosi tavak környéke. Teszem hozzá egyből, hogy például az alsóvárosi rétet, amit megmentettünk a beépítés elől, szintén a kormány támogatásából tudta a város megvásárolni.
Tehát így tud a kormány forrása, azaz az államtól kapott pénz, az Európai Uniótól kapott fejlesztési forrás és a város pénze együtt, közös célokat szolgálni.
Nyilván az uniós forrásoknál nagy kérdés, hogy a 2021-2027 közötti európai uniós költségvetési cikluson belül Fehérvárt illető címkézett források mikor és hogy jelennek majd meg. Ez azért is nagyon fontos, mert a déli összekötő út megépülését követően most a Bakony utcai kikötést szeretnénk megépíteni, és az Úrhidai út felújítását is ebből a forrásból szeretnénk megvalósítani. Biztos vagyok benne, a polgárok többsége is helyesli ezeket a beruházásokat, tehát elvárja az ezekhez szükséges pénzek érkezését. Kiemelném azonban, hogy nem csak az Európai Unió pénzéből, nem csak a Magyar Kormány pénzéből fejlődik Fehérvár, hanem a fehérvári gazdasági szereplők teljesítményének folyamatos növekedéséből is. Az itt dolgozó emberek mindennapi erőfeszítései nyomán is fejlődik a város, hiszen a helyi adóbevétel jelentősen növekszik, az e mögötti gazdasági teljesítményt pedig a fehérvári emberek állítják elő a munkájukkal a mindennapokban. Arra tudok ígéretet tenni, hogy a város költségvetése továbbra is feszes lesz, továbbra is stabilan fogunk működni, és nem fogunk többet költeni annál, mint ami pénzügyileg rendelkezésre áll. Nem fogjuk eladósítani a jövőjét a fiataloknak azért, hogy működési hitelt vegyünk föl. Ilyenre a következő években sem készülünk, és remélem, hogy a világ és az élet sem kényszerít bennünket rá arra, hogy ezen változtatnunk kelljen. Azért az európai gazdaságban, különösen a német gazdaságban látok komoly veszélyforrást mutató jeleket, amelyek nyilvánvalóan hatnak egy alapvetően exportra termelő gazdaságra, még ha ez egy olyan heterogén gazdaság is, mint Székesfehérváré. Látszik, hogy aki az autóiparhoz kapcsolódó vállalkozást működtet, kicsiktől a nagyokig, magyartól a nemzetközi vállalatig, most bizony nehéz időszakot él át. Remélem, hogy hamar újra növekedési pályára tudnak majd állni. Mindenesetre jelenleg érdemes nagyon óvatosnak lenni.
Ebben a ciklusban talán nem lesz annyira nehéz például a közbeszerzéseken olyan előkészített projektekhez kivitelezőket találni, mint az elmúlt ciklusban, vagy ahogy ez jellemző volt 2017 környékétől, és kicsit könnyebb lesz tervezői kapacitást is találni. Nagyon sok előkészített projektje van a városnak és sok utca felújítási terve készen van. Sokszor mondta korábban, hogy rendkívül hosszadalmas egy-egy projekt előkészítési folyamata. 14 év polgármesterség után, hogy látja ezt a kérdést?
Szeretnék teljesen őszinte lenni: ez a probléma egyre jobban idegesít. Hihetetlen nagy a bürokratikus és adminisztrációs teher szinte minden beruházás, építkezés kapcsán, ezért viszonylag egyszerűnek tűnő projektek akár évek alatt tudnak csak megvalósulni. Sajnos az új szabályozások tovább lassították a fejlesztések megvalósítását. És teljesen megértem a polgárainkat is, akik mondjuk sorban a harmadik lakossági fórumon hallják azt tőlünk, hogy előkészítés alatt van az adott fejlesztés, terveztetünk, engedélyeztetünk, közbeszereztetünk, megvan a pénz, meglesz a kivitelezés. Teljes joggal mondják a fórum résztvevői, hogy „dehát polgármester úr, ezt tetszett mondani két évvel ezelőtt is”. Józan ésszel teljesen jogosak ezek a felvetések, az államigazgatás és a bürokrácia azonban mást mond, nem ritkán ez odáig fajul, hogy maga az építkezés rövidebb, mint az előkészítő folyamat. Itt van például a Koronázó téri burkolatcsere kérdése: látja mindenki, hogy agyontöredezett, több helyen szinte már balesetveszélyes, és ezen a télen is biztosan romlani fog az állapota. Persze, műemléki környezet, speciális követ kell hozzá beszerezni, nyilván van tervezési és örökségvédelmi engedélyeztetési folyamat, de az én döntésemtől, miszerint ezt megcsináljuk és biztosítjuk a forrást, egy-másfél év telik el, mire eljutunk a kivitelezésig. Talán nem veszik tőlem zokon, ha azt mondom: néha nekem és a kollégáimnak a legkellemetlenebb állandóan türelmet és megértést kérni mindenkitől, de az a lassú előkészítésnél is több fejfájást fog okozni mindannyiunknak, ha valami nem szabályosan készül el.
Egy nagyváros mindig ad újabb és újabb feladatokat.
Soha nem lehet majd olyat mondani, hogy készen vagyunk, a következő években nincs dolgunk. Azért úgy érzem, hogy június 9-én azt is visszaigazolták az emberek, hogy látják a város fejlődését, és látják azt, hogy a közszolgáltatások is fejlődnek. Szintén fontos, hogy nem csak egy nagyberuházásra koncentrálunk, hanem minden városrészben igyekszünk kisebb-nagyobb fejlesztéseket megvalósítva az ott élők közvetlen életkörnyezetében is javulást elérni.
A most kezdődött önkormányzati ciklusban Ön szerint megtörténik-e az uszodafelújítás?
Az uszodafelújítást a Városgondnokság és a Székesfehérvári Városfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft., tehát két önkormányzati cég együttműködésben előkészítette. Ez alapján viszonylag gyorsan ki lehet majd írni a közbeszerzési eljárást a kivitelezésre. Két dolgot azonban fontos szempontként figyelembe kell venni: az egyik, hogy az uszoda felújítását jó lenne nyártól-nyárig megvalósítani, mert ebben az esetben kell a legkevesebb ideig korlátozni az uszoda látogathatóságát. Ez nyilván fontos a sportolni szerető emberek, az úszók és az oktatók számára, és persze az óvodai, iskolai úszásoktatás számára is. A másik szempont pedig, hogy ez egy 3,5-4 milliárd forint körüli beruházás, tehát elég komoly pénzt kell biztosítanunk hozzá.
Szeretném, ha ebben a ciklusban az uszodafejlesztés meg tudna valósulni, mert nagy szükség van rá.
Most már az Alba Arénával párban, üzemeltetési szempontból a legdrágább létesítményünk a Csitáry Uszoda. Ebből a szempontból sem mindegy, hogy tudjuk-e korszerűsíteni, felújítani, ezáltal tudjuk-e a működtetési költségeket csökkenteni. Soha nem felejthetjük el, hogy ez a közösség uszodája, hiszen téglajegyekkel szó szerint a fehérváriak építették fel az épületet. A felújítás után a szépségét megőrizve egyben modern uszoda is lenne, benne egy új, kisebb wellnessrészleggel, meghagyva azt a lehetőséget, hogy egyszer egy harmadik, 50 méteres medencerész is hozzáépíthető legyen.
Egy másik, sokakat érintő kérdéskör a közösségi közlekedés. Sokszor nekifutott már a város a teljes átalakításnak, most pedig szisztematikusan próbálja bővíteni, átalakítani, jobbá tenni a közösségi közlekedést az önkormányzat. 2025 januárjától is lesz egy újabb bővítés, és elhangzott egy öreghegyi lakossági fórumon, hogy lesz még további fejlesztése is a közösségi közlekedésnek?
Ütemezetten vezetünk be hálózatbővítéseket, mert nem vált be az a módszer, hogy egyszerre a teljes hálózatot átalakítjuk, pedig erre szükség van. Az a megoldás született, hogy több ütemre szedjük szét a programot, és szépen apránként, az egyszeri átállás sokkját elkerülve vezetjük be. Az első ütem kész, és a finomhangolás után ez már előrelépés. Az utasszámadatok is ezt mutatják, mert több utasunk van, mint korábban, ami a legjobb visszaigazolása minden ilyen fejlesztésnek. Most zajlik a második ütem társadalmi egyeztetése, jövő év első felében szeretnénk is bevezetni, a szakma pedig tervezi a harmadik ütemet is. Ez utóbbi megoldaná Öreghegy déli részének összekötését a Kórházzal, vagy épp a Vasútállomással. Fontos elmondani azonban, hogy ehhez autóbuszvezető, autóbusz és pénz is kell, amiből mindezt finanszírozni tudja a város. A januártól tervezett bővítés már leegyeztetett a Volánbusszal, tehát ők tudják vállalni, hogy ki tudják szolgálni az utazóközönséget, az önkormányzat pedig vállalja azt a több százmillió forintnyi pluszköltséget, amibe a bővítés kerül.
Így valószínűleg meg fogjuk közelíteni az évi hárommilliárd forintot, amit a közösségi közlekedésre költünk.
Ezt pedig alapvetően az iparűzési adóbevételből tudja finanszírozni Fehérvár. Azt látom, hogy ha a város gazdasági helyzete nem romlik, hanem egy picit javul, akkor nem lesz akadálya a harmadik ütem bevezetésének sem, de erre még vissza kell térnünk.
Az autós forgalmat, forgalomszervezést hogy látja? Az Ön három ciklusa alatt történt az autószám-robbanás a városban, relatíve rövid idő alatt többszörösére nőtt a kocsik száma Fehérváron. Most mik a kihívások?
Úgy vélem, hogy az évek alatt jobban hozzászoktunk a nagyobb csúcsidei forgalomhoz, a gépjárművek száma pedig – bár lassabban, de – az elmúlt években is folyamatosan emelkedett. Egyrészt a fehérváriaknak is több autója van, mint akár csak pár évvel ezelőtt, másrészt a városból kiköltözők a kistelepülésekről Fehérvárra ingáznak, és zömében ezt autóval teszik. Ez jelentősen növeli a reggeli és a délutáni forgalmat, de a másik oldalon azért látszik, hogy nő az utasszám az autóbuszokon. Ez a hálózatbővítésnek is köszönhető és annak, hogy az eszközpark fejlesztésben nagyon nagyot léptünk előre, hiszen 7 év körül van az autóbuszaink átlagéletkora, ami még Európa gazdagabb országaiban is egy szép átlag lenne. Az elektromos autóbuszok belépése szerintem trendivé is tette sok tekintetben a közlekedést, különösen a fiatalok előtt.
A kedvezményes buszbérlet nagyon nagy siker: 4500-ról fölment több mint 12 ezer eladott diákbérletre a havi szám.
Ez nagyon nagy különbség, és ha az utaknak csak egy részét busszal teszik meg a fiatalok és nem anya vagy apa autójával, akkor már ennyivel is csökkent az autós közlekedés. Nagyon sokan kerékpároznak már, és szerintem a következő években egyre többen fognak biciklizni. Fontos lenne, hogy az állam meg tudja valósítani a Balaton-Székesfehérvár-Budapest kerékpárútnak a fehérvári átkelő szakaszát. Ez egy nagyon komoly kerékpáros gyűjtőút lenne. Dolgozunk rajta, remélem, hogy ezt is hamarosan meg tudjuk valósítani. Nemrég az egyik iskolából kérték, amikor ott jártam, hogy telepítsen több kerékpártámaszt a város, mert amikor jó az idő, akkor nagyobb számban használnak kerékpárt a tanárok, diákok egyaránt. A vasút környékén is látszik, hogy sokan használják azokat a bizonyos fedett kerékpártárolókat is. Persze van, ahol még kevésbé kihasználtak ezek, de a kereslet csak nőni fog. Úgy gondolom, ne az legyen az akadálya a kerékpáros közlekedés növekedésének, fejlődésének, hogy nincs hova biztonságosan elhelyezni az egyébként ma már nagy értékű kerékpárokat.
Működik a közösségi rollerrendszer és most már a közösségi kerékpár is megjelent a városban, illetve azt látom – magam is sokszor ezt teszem –, hogy sokan gyalogolnak is. Az egyik nagy adósságunk az a bizony a járdáknak az állapota, és bízom benne, hogy ezen a területen is fogunk tudni folyamatosan fejlődni ebben a ciklusban. Az autók száma várhatóan tovább fog emelkedni, közelítünk a nyugat-európai átlaghoz, egyre többen engedhetnek meg maguknak a családokban több autót is. A legnehezebb kérdés egyébként ma szerintem a parkolás a sűrűn lakott városrészekben, ez nagyon nagy kihívás. Úgy látom, hogy politikai konszenzust tudunk majd kialakítani nagy P+R gyűjtőparkolók létrehozására, akár úgy, hogy ezeket „zöld” parkolóként, vagy adott esetben zöldtetős parkolóként valósítjuk meg. Az biztos, hogy egész napos autótárolásra nincs elegendő hely a belváros közelében, zöld területet pedig nem áldozunk be parkolási célra. Ezért van az, hogy január 1-től ugyan emelkednek a parkolási díjak, de emelkedik az a lehetőség is, hogy most már nem 60, hanem 90 percig lehet majd ingyen parkolni a városban. Tehát aki ügyet intéz, beugrik egy kávéra, vagy találkozni valakivel a belvárosban, az gyakorlatilag ezt ingyen tudja megtenni. Aki viszont reggel szeretné letenni az autóját a tág értelemben vett belvárosban, vagy akár a környező, sűrűn lakott városrészekben és szeretné, hogy estig ottmaradjon, ezt egyszerűen nem lehet ingyenessé tenni, mert nem lesz annyi parkolóhely, mint amennyi parkolásra váró autó lenne.
Először 2023 augusztusában említette a 2038-as Szent István millenniumot, idén augusztus 20-án már programként jelent ez meg a beszédében, majd az alakuló közgyűlésen már döntések is voltak ebbe az irányba. Mit árulna még el erről a majd’ másfél évtizedes tervről?
A köztudomás szerint Székesfehérvár több mint 1050 éves város, de a legújabb régészeti kutatások ennél is szebb eredményeket hoztak, hiszen valószínű, hogy a városunk még régebbi; X. századi várfalmaradványok támasztják alá azt, hogy Székesfehérvár a magyar nemzet történelmi fővárosa. Büszkék lehetünk erre a történelemre, ebből a büszkeségből is lendületet nyerve kell készüljünk a jövőre. Egy kerek évforduló pedig – amellett, hogy történelmi kötelesség – igen jó határidő, céldátum is. Szerintem minden olvasó ismeri a különbséget aközött, hogy „majd egyszer megcsinálom” és aközött, hogy „ekkorra kész kell lennie.” A modern politikában pedig egyre kevesebben mernek ambíciózus, akár több évtizedet felölelő programokba vágni, sokszor inkább csak a pillanatnyi hangulatnak való megfelelés és a következő választás köti le őket. Na most, ha ez lett volna a hozzáállása eleinknek, a város és a nemzet nagyjainak, akkor Székesfehérvár már valószínűleg nem létezne…
Mint minden nagy alkalomra, erre is több módon kell készüljünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy a 2038-as évet más érintett városokkal közösen – Esztergommal, Buda önkormányzatával, Veszprémmel, Zsámbékkel – járunk közben a kormánynál, hogy 2038 legyen hivatalos, országos Szent István Emlékév, és e városok, élükön Székesfehérvárral és Esztergommal lehetőséget kapjanak arra, hogy „Szent István-tervet” készíthessenek a maguk városfejlesztéséért. Ebben a legapróbb kérdésektől kezdve a stratégiai kérdésekig át tudjunk gondolni fejlesztéseinket, amiben nyilván kitüntetett kérdés lesz a Nemzeti Emlékhely ügye is.
Olyanná kell tenni, ami méltó a történelmi múlthoz, a kerek évfordulóhoz, a királysírokhoz, és ahol meg tud jelenni a fehérvári büszkeség, továbbá, hogy ez a város a nemzet történelmi bölcsője.
Nem beszélnénk ma magyarul e szent hely és mindazok nélkül, akik e földben nyugszanak. De egy ekkora stratégiai koncepcióba bele kell férjenek „világiasabb” kérdések, célok is – és bele is fognak. Ilyen a vízmegtartás kérdése, ideértve a természetes és mesterséges tavainkat, valamint a föld alatti, utcányi átmérőjű csatornáinkat is. Meg lehet-e ezeket nyitni és hangulatában, klímájában át lehet-e velük alakítani egy kicsit a belvárost? Ugyanilyen fontos átgondolni a kulturális fejlesztéseinket, illetve szociális területen a bentlakásos intézményeknek a minőségét, férőhelyszámának növelését. Mindezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy itt nem arról van szó, hogy 2038-ra egy-két nagy programmal készülünk, hanem hogy ez egy óriási lehetőség arra, hogy másfél évtizedes, koherens fejlesztéspolitikát tudjunk kialakítani és végrehajtani. Bár ehhez igen jelentős felhatalmazást adtak a fehérváriak idén júniusban, a program legtöbb részéről lesz külön társadalmi konzultáció is, hiszen ilyen lépéseket csak közösen tehetünk meg. A közgyűléstől azt kértem az alakuló ülésen, hogy az első ilyen lépést tegyük is meg. Nagy öröm volt, hogy egyhangú támogatást kapott a javaslat. Bízom benne, hogy most elindíthatjuk Székesfehérvár következő évtizedeinek legmeghatározóbb fejlődési programját mind fizikai, mind lelki értelemben.
