-
30 éve dolgozik az elesettekért
Zsabka Attila 1994 októberében csatlakozott az akkoriban már két éve működő Kríziskezelő Központhoz és harminc éve tartozik hivatalosan munkakörébe a hajléktalanellátás. A tenni akarás, az elesettek felé fordulás, a segítségnyújtás azonban már előtte is része volt a mindennapjainak.
2024.11.16. -
Interjú Patik Ferenccel
Víziváros új önkormányzati képviselőjének Székesfehérvár az otthona, a szülővárosa, melynek rengeteget köszönhet, ezért is vállalkozott arra, hogy következő éveit a város és a városrész szolgálatára tegye fel. Patik Ferenc számára az Akóts-malom és a Fűtőerőmű területei is adnak bőven feladatot, folytatni kívánja a zöldfelületek növelését, a kereszteződések, zebrák biztonságosabbá tételét és a közbiztonság erősítését.
2024.10.28. -
A felelősség most jóval több!
A Köfém lakótelep tízemeleteseitől Ráchegy és Búrtelep kertvárosias utcáin át egészen Börgöndig húzódik Székesfehérvár legnagyobb választókerülete, amelynek minden négyzetméterét jól ismeri Békési Ferencné Ági.
2024.10.25. -
Az együttgondolkodásban hiszek!
Szontaghné Kovács Erika, Feketehegy-Szárazrét és Szedreskert megválasztott új képviselője már túl van élete első lakossági fórumán, ahol nyitottan, sok-sok kérdéssel és kéréssel fogadták őt a körzet lakói. A képviselő közel egy évtizeden át dolgozott a szociális szférában tevékenykedő civil szervezetekkel, így nem véletlen, hogy szociális tanácsnokként az ő mindennapjaikat is segítheti majd önkormányzati munkája során.
2024.10.21.
Érzékenység, empátia, türelem, szeretet - beszélgetés Lukács Erzsébet kisgyermeknevelővel
Mindennap jól indul, mosolyogva lép be a munkahelyére, hiszen az apró gyermekek arcán és lelkében minden visszatükröződik. Jókedv, mosoly, tettrekészség. E szavakkal jellemzik a szülők és kollégák Bettit, azaz Lukács Erzsébet kisgyermeknevelőt, aki elsőként kapta meg a város frissen alapított elismerését, a „Bölcsődei Gondozásért” díjat a bölcsődék napján tartott ünnepségen.
2023.05.05. 17:02 |
Lukács Erzsébet az ÖKK Podcast vendégeként mesélt arról, hogy már óvodásként tudta, hogy óvónő szeretne lenni.
Alig múlt 16 éves, amikor a szakmai gyakorlat első kórházi napján önállóan kellett ellátnia egy, a hajnali órán érkező babát, majd később az egykori Fejér Megyei Csecsemőotthonban, az újszülött csoportban gondoskodott a rábízott kicsikről.
Egy rövid időre másfelé szólította az élet, majd 2016-ban tért vissza a gyermekek közé. A Napraforgó Bölcsődében először dajkaként, 2018 óta pedig csoportban dolgozik. Mosolyával, szeretetével, optimista szemléletével kisgyermeknevelő kollégáival közösen vallják: a legfőbb cél, hogy a rájuk bízott Kincsek napja nyugodtan teljen, érezzék magukat jól.