Fesztivál Kolozsváron, Kylian koreográfia Budapesten - beszélgetés Egerházi Attilával

Torlódtak a bemutatóink, hiszen a szezon első fele próbákkal és a felkészüléssel telt, mert a járvány okán a megszokottnál kevesebb előadásunk volt. A szezon második felében viszont egymást követték a bemutatóink, az előadásaink, nagyon jól helyt állt a társulat - mondta.  

Melyek voltak a legemlékezetesebb sikerek, amire azt mondta: na, ez igen!  

Minden előadásunkat a saját “gyermekemnek” tekintek, így azokat is, amelyeknek nem én készítettem a koreográfiáját. Nehéz bármelyiket is kiemelnem, hogy ez, vagy az a kedvenc, mert mindegyiket nagyon szeretem. Az egyik ezért, a másik meg azért volt jelentőségteljes. A Pillangók például pontosan úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Jelentőségteljes bemutatónk volt az irodalomtémájú estünk, ami egyedülálló, hiszen az országban nem ismerek olyan bemutatót, ahol javarészt irodalmi szövegekre készül koreográfia. A Percről percre című estünkben Örkény István egyperceseire, és L. Simon László József Attila díjas költő műveire készült két egyfelvonásos balett került bemutatásra. Ez nem olyan volt, mint amikor tradicionálisan zenére dolgozunk, hanem prózák, versek, szövegek ritmusára, dinamikájára táncoltunk, amiben persze azért jelen volt a zene is. Különleges, izgalmas munka és bemutató volt.  

Megoldódott a próbatermük problémája is, ugye?  

Igen éppen ezért ez a legjelentősebb eredmény, ami történt velünk. Új székhelyére költöztünk, ahol a próbaterem és irodák egy helyre kerültek. Korábban a fenntartónk Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a VOK-ban bérelt számunkra próbatermet. Székesfehérvár városvezetésének, személy szerint Cser-Palkovics András polgármester úrnak rengeteget köszönhetünk. A városvezetéssel tudatosan építkezünk. Ennek eredményeként jött létre az a példaértékű együttműködés a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolával, amelynek köszönhetően új székhelyre költözhetünk. Székesfehérvár Önkormányzata, fenntartóként a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolától bérli számunkra új otthonunkat. Rendkívüli módon megtisztelő és számunkra sokat jelentő a Népfőiskola nagylelkű segítsége. Köszönhető ez mindenekelőtt L. Simon Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum Főigazgatójának és a Népfőiskola védnöki testület tagjának, aki az ötletgazda volt az ügyben. Továbbá Rodics Eszternek, a Népfőiskola Elnökének. A létesítményben irodák, egy 200 négyzetméteres próbaterem, öltözők, zuhanyzók kaptak helyet. 

Volt olyan e szezonban, amit nagyon szerettek volna megcsinálni, de különböző okok miatt nem sikerült?  

Nem, nem, olyan nem volt, amit ne tudtunk volna megvalósítani, legfeljebb az okozott kisebb gondot, amit már említettem: a Covid járvány miatti csúszások. Minden darabunkat, amelyre pályázaton nyertünk anyagi forrásokat rendre megvalósítottuk. Mindvégig dolgoztunk, vagy a próbateremben, vagy az előadásainkat teljesítettük.  

A rövid múljuk ellenére példát ritkító ismertségre, elismertségre tettek szert. Óriási tempóban állították magasra a lécet - önmaguknak...  

Ez többek között annak is köszönhető, hogy nem üres “zsebbel” érkeztünk Székesfehérvárra. Olyan repertoárról jöttünk a városba, amely azonnal “hadra fogható” volt, és ez felgyorsította a folyamatot. Továbbá segítséget jelentett az, hogy olyan kiemelkedő szakmai és művészi színvonalat képviselő táncművészek érkeztek velem a társulatba, akikkel már régóta együtt dolgoztam, őhozzájuk csatlakoztak az újonnan érkező táncművészek. Tudatos társulat építésről beszélhetünk. Jelenleg 15 szerződtetett táncművésszel és 10 gyakornokkal dolgozik a társulat. Gyakornokaink is rendre szerepet kapnak a darabjainkban, a közös munka révén dinamikusan fejlődnek. Többen közülük szerződést kaptak már hazai, vagy külföldi társulatoknál! Ezek fontos eredmények, de talán a legnagyobb eredményünk, és egyben fokmérője annak, hogy szakmailag és művészi kvalitás tekintetében valójában hol is tartunk nem más, mint az, hogy  Jiří Kylián, a világhírű koreográfus egyik művét fogjuk bemutatni ez év novemberében. A bemutató a Nemzeti Táncszínházzal koprodukciós együttműködés keretében valósul meg. Kylián Un ballo című remekművének magyarországi bemutatója 2022. november 30-án lesz Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban. Ezt követően, igyekszünk mielőbb hazahozni Székesfehérvárra ezt a remekművet. Kyliánról tudni kell, hogy a világ vezető koreográfusa, az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb kortárs tánc alkotó, aki kizárólagosan olyan társulatoknak ad darabot, ahol a szakmai és művészi munka színvonala olyan kiemelkedő, amely lehetővé teszi a Kylián balettek elvárt színvonalon történő interpretálását. Az a tény, hogy bemutathatjuk az Un ballo című balettet, magáért beszél. 

Kezdődik a 2022/2023-as szezon. Mivel lepik meg a balett barátait, mik a nagy terveik?  

Fontossági sorrendet felállítva, nálam mindenképpen Jiri Kylián Un ballo című balettjének bemutatása áll az első helyen.  Kolozsvárra visszük a Fantomfájdalom című balettünket. Érzékeny téma, egy érzékeny helyszínen. Trianon emlékezetére készült a darab, véleményem szerint Kolozsváron ugyancsak ott lesz a helye. Erdély, benne Kolozsvár számára rendkívül fontos rendezvényén lépünk fel, a 13. Magyar Napokon, 2022. augusztus 16-án. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy meghívták a darabunkat. Továbbra is játsszuk a Vörösmarty Színházban az Aladdin című mesebalettünket, de sok egyéb tervünk is van. Ezekről majd később beszéljünk.  

Székesfehérváron mikor lesz látható a Balett Színház?  

Legközelebb szeptember 26-án, a Hattyúk tavát fogjuk játszani. Aki még nem látta volna, annak mindenképpen jó szívvel ajánlom, aki viszont korábban látta már, annak is, hiszen új szereposztásban mutatjuk be. Csodálatos mű, Csajkovszkij fantasztikus zenéjére új értelmezésben, nem a klasszikus formában. Október 27-én Budapestre megyünk a Nemzeti Színházba, ahová irodalmi témájú, Egypercesek című estünket visszük el.  

Építi önmaga konkurenciáját, tehát lesz a táncosok koreográfiai bemutatója is?  

Nem úgy tekintek erre a programunkra, mint konkurencia építésre, hanem úgy, hogy lehetőséget nyújt a koreográfiai munka iránt érdeklődést mutató fiatalok számára. Ez a művészeti forma nem tanítható, de tanulható, mégpedig a gyakorlás révén. A legfontosabb cél ez esetben a kreativitás felébresztése, ami előadóművészi mivoltukra is erősen visszahat, illetve az, hogy együtt, egymással dolgozzanak a táncosok. Az csak plusz öröm és hozadék lehet, ha olyan tehetséges koreográfusok bukkannak fel, akikben azt látom, hogy beleférnek abba a “kánonba”, amit képviselünk, és akkor lehetőséget kapnak arra, hogy a repertoárba kerülhessen a balettjük. 

Ahogy ismerem Önt és a társulatot, biztos vagyok benne, hogy a magasan lévő lécet még magasabbra akarják emelni...  

Folyamatosan építkezünk, mert azt gondoljuk, aki megáll, vagy stagnál, az előbb, utóbb visszazuhan. A fejlődés nem feltétlenül vertikális, hogy mindig feljebb és feljebb kell jutni, hanem inkább körkörös, időnként vissza kell térnünk az eredeti formához, az alapokhoz. A fejlődés nem azt jelenti, hogy megy, megy fel a csillagos égig, aztán egyszer csak szétdurran. Mindig új utakat kell felfedeznünk a régi utak mentén, akár horizontálisan haladva. Nem feltétlen kell elvetni a kultúra és a táncművészet által felhalmozott értékeket, hanem azokat szükséges újraépíteni, új aspektusokat felfedezve, hozzátenni. A fejlődés nem azonos az eredményhajhászással, ez nem sportteljesítmény, nem világrekordokat kell megdönteni. A művészet, a tánc az emberi létnek, a pszichének a kutatása. És óva, óhatatlanul az ember mindig új dolgokat fedez fel. De miről is - hát saját magáról! Ez maga a fejlődés!