A kötet méltó módon reprezentálja a település életét, környezetét, közösségi életét, a sikerekben és fejlődésben gazdag Kégl-uradalom történetét. Olyan olvasmány, ami méltó köntösbe öltözteti a múltat.
Amikor kézbe veszünk egy ilyen könyvet, óhatatlanul is eszünkbe jut, hogy mennyire fontos napjainkban a lokálpatrióta szemlélet. Hajlamosak vagyunk elfeledni a helyet, a közösséget ahol élünk, nem gondozzuk múltunkat. Miként kezdte, honnan jött a gondolat, hogy megismerje szűkebb pátriájának történetét?
Gyerekkoromra nyúlik vissza az érdeklődés, akkor ismertem meg Csalát, az embereket, akik jó barátok voltak. Jó volt itt gyereknek lenni! Amik akkor velem, barátaimmal, iskolatársaimmal történtek, felnőttkoromra visszavittek Csalára, olyannyira, hogy házat építettem családomnak, mert itt képzeltem el a jövőmet. Ugyanaz a miliő, ugyanaz a közösség maradt, és továbbra is mi alkotjuk Csalapusztát és Istvánmajort, baráti, családi közösséggé fejlődve.
Jó volt látni a Picur büfében az embereket, az érdeklődést az arcukon. Látszott, hogy szeretnék megismerni a település történetét. Megtették azt a lépést, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy kaput nyissanak egymásra. A vaskos jegyzetekből ítélve rengeteg időt, energiát kellett szánnia arra, hogy kutasson, összegyűjtse, adatokkal erősítse meg a később könyvvé formált csalai múltat.
A jegyzeteket a beköltözésünk után kezdtem írni. Mindig is érdekelt Csala múltja, és elkezdtem a gondolataimat összegezni, az idősektől hallottakat leírni. Gyakran apró cédulákra jegyzeteltem, s aztán otthon utánanéztem. Amikor egyre több anyag gyűlt össze, rendszereztem, de még nem gondoltam, hogy könyv alakban is megjelentessem.
Mi bírta rá, hogy megossza ezeket a történeteket? Hogy fogott hozzá? Hiszen aki már kézbe vette, megtapasztalta: egy rendkívül összefogott, kronológiai és tematikai szempontból is kiváló könyvet tudhat magáénak.
Sisa József budapesti történész egy szlovák lapban megjelent írása volt az, ami arra ösztönzött, hogy nekifogjak. Ebben a csalai kastélyról közölt részleteket. Elolvastam, és azt mondtam, ez kevés, én többet tudok ennél. Felvettem vele a kapcsolatot, és a most Fehérváron, a Szent István Király Múzeumban dolgozó munkatársa, Bányai Balázs meglátogatott. Felkeltette az érdeklődésüket, hogy milyen anyagaim vannak. Bányai Balázs meglepődött, mikor elétettem a jegyzeteimet, leginkább azért, mert nem volt összegezve. Azt kérte, ha azt szeretném, hogy érdemben foglalkozzanak vele, kéziratba kellene rendeznem a dolgaimat. Így is történt, s mikor elkezdtem írni, rengeteg kérdés merült fel bennem, a családokkal, az emberekkel, a kastéllyal kapcsolatban, amik válaszra vártak. Ekkor indultam el kutatni. Rendszeres látogatója lettem a könyvtáraknak, levéltáraknak. Az első anyag, ami igazán hasznos volt számomra, Károly János könyve volt a Fejér megyei birtokok, uradalmak történetéről. Olyan anyagot kaptam tőle, amivel el tudtam indulni. A kérdéseimre a válaszokat ettől kezdve a Püspöki Levéltárban kerestem, amiben nagyon sokat segített Mózessy Gergely. Hetekig jártam hozzá. Lefordította nekem a latin leveleket, hiszen az 1800-as évekig csak latin nyelvű feljegyzések voltak Csaláról.
A könyv egyik kiemelt része – gazdagon illusztrálva – Csala és környéke élővilágát, a település vízrajzát, természeti értékeit bemutató fejezet.
A könyv vasúttörténeti része már megvolt, amikor felvettem a kapcsolatot Kovács Gergellyel, a pátkai Völgy-Híd Természetvédelmi Alapítvány alapítójával, aki természetfotósként a pátkai tározótól a Császár-patakon át Csala környékével és élővilágával is foglalkozott. Tőle kaptam azt az anyagot, ami a könyvben is szerepel. Az ő ismerőse, Hudák Tamás a szerzője a kaszáló rétről és a pillangókról szóló résznek.
A levéltári kutatás fontos volt, de miként talált rá a könyvben fontos szerepet játszó, a tárgyi kultúrát bemutató anyagra?
Gyermekkoromban, amikor nyaranta a földeken vagy az erdészetben dolgoztam, a mezőgazdasági munkák közben, amikor kukoricát fattyaztunk, észrevettem, hogy rengeteg cserép van a földben. Ez akkor még nem keltette fel az érdeklődésemet, de most visszamentem ezekre a helyekre, s ugyanúgy megtaláltam, mint akkortájt. Ahogy a könyvben is láthatjuk, nemcsak cserepeket találtam, hanem fémdarabokat is. Ezek számomra bizonyítják, hogy nemcsak a pátkai tározónál lehetett épített római gát, nemcsak Kisfaludon lehettek római villák, hanem Csalán is.
Kiemelten fontos része Csala történetének a Kégl család uradalmának a település életében betöltött szerepe.
Az első információk szintén Károly János könyvéből jutottak el hozzám Kégl Györgyről. Csalán annyit tudtak róla, hogy jó ember volt, lakást és háztáji földet adott a cselédeinek, iskolát építtetett, biztosította a lehetőséget, hogy a gyermekek és a felnőttek templomba, istentiszteletre járhassanak. Ennyi volt az alap, amit tudtam róla, viszont számtalan kérdést vetett fel bennem. Elkezdtem kutatni, a végén eljutottam a régi újságokhoz. A család története ott bővült ki számomra. Olyan hatalmas mennyiségű anyagot találtam az 1800-as évek elejétől egészen napjainkig, hogy ebbe a kötetbe nem is fért bele. Alig van olyan újság, amiben nem említik meg a családot valamilyen szinten.
Csala adott otthont az Agrártörténeti Gyűjteménynek, melynek ön is egy külön fejezetet szentelt, s fontos adalék Csala múltjához.
Ez a gyűjtemény hosszú kálváriát járt be, mire az ottani tulajdonos befogadta – sajnos csak 2008-ig. Lejárt a bérleti szerződés, és helyet kerestek a gyűjteménynek. Több helyszín is szóba került, de végül nem sikerült megnyugtató megoldást találni a gyűjtemény elhelyezéséhez.
Essék szó a terveiről, hiszen ezzel a könyvvel még nem ért véget a csalai történet, folytatása következik!
Készülőben van két kéziratom: az egyik az irodagép-műszerész szakmámmal kapcsolatos. Öt évet dolgoztam az OTP-nél, majd a Műszerész Ipari Szövetkezetnél, ahol a mechanikai műszerész szakmát is megszereztem. Később a rendőrséghez kerültem házi műszerészként, ott sajátítottam el az elektroműszerész szakma alapjait. Akkor már elkezdett hódítani az elektronika, az elektronikus írógépek. Erről szintén írtam egy könyvet, majd megteremtettem egy gyűjtemény alapjait, ami természetesen folyamatosan bővül. A nyolcvanas években kezdtem a gyűjtést, több mint százhúsz régi gépem van az 1800-as évektől a 2. világháborúig. Ezekről írtam, s mert Magyarországon nincs irodalma, csak szakmai kiadványok jelennek meg, így ez egy hiánypótló könyv. Gyűjtőtársam, Somogyfoki Endre – aki szintén szakmabeli – és a saját gépeim képeit használtam fel, s a könyvet ő lektorálta. Reménykedem, hogy pályázatomat elfogadják, és akkor rövidesen megjelenhet. Elkészült a harmadik kéziratom is, ez a Szemelvények Csala történetéhez folytatása. Amikor az első kötet készült, megmutattam a Kégl család tagjainak, akik biztattak, ugyanakkor megkérdezték, miért nem a családról írok. Szeretem a kihívásokat, így elkezdtem kutatni a világhálón. Addig-addig kerestem, míg egy adatbázisban olyan anyagokra bukkantam a Kégl név kapcsán, hogy elámultam. Csaknem valamennyi oldalon találtam rájuk vonatkozó adatokat, történeteket. Egy hónapig csak jegyzeteltem, s amikor ők is beleolvastak – mert már náluk van lektoráláson – üzentek, hogy nem tudják letenni. Ez lesz a következő kötet!
