Koncertek, sorozatok, nyitott ház a nézőknek - beszélgetés a szimfonikusok igazgatójával

Nehéz, ám eredményes esztendőt tudhatnak maguk mögött. Mikor nekivágtak gondolták, remélték, hogy nem csak sokat markolnak, de nagyot is fognak?

Az ember úgy vág bele egy új munkába, a terveknek, az álmoknak, hogy hisz benne - megvalósul. Sok új ötletünk volt akkor is, és van azóta is. Úgy vagyok összerakva, hogy mindig látom magam előtt a munkát, hosszabb távlatokban gondolkozom, igyekszem 5, 10 évet előre látni, tudni akarom, hogy honnan indulunk és hova juthatunk. Megyek az úton, de hajlamos vagyok nem észrevenni azt, amit már megcsináltunk. Mert az természetes a számomra. Jöttek a koncertek, szépen egymás után, de igazából a sok-sok pozitív nézői visszajelzés ébresztett rá, hogy valóban valami más, valami új történhetett.

Nem csupán tartalmi változásokról beszélhetünk, sok fiatal érkezett a csapathoz. Indokoltak volt a személyi változások? Úgy gondolta, miután kezébe vette a képzeletbeli karmesteri pálcát, hogy fiatalítani, változtatni kell?

Nem feltétlenül a fiatalításban gondolkoztam. Amikor belevágtam, elmondtam a zenekarnak, hogy nem tervezek mindenáron változásokat a művészi állományban. Arra vállalkoztam a művészeti vezető kollégákkal, hogy a már meglévő csapattal igyekszünk valami új dolgot láttatni. Ugyan van egy jelentős fluktuáció, de az természetes. Nem arról volt szó, hogy az új művészeti koncepció miatt mentek el, vagy jöttek új emberek. Válsággal terhes időszakban kezdtük el a zenekart építeni, ami azóta nemhogy könnyebbé vált volna, hanem hatványozódott. Az emberek jönnek, mennek, és ha valaki tud találni komolyabb egzisztenciát, magasabb fizetést egy másik zenekarban, akkor természetes, hogy azt választja. Mindig vannak új emberek, és nem csupán fiatalok, de sokat látott tapasztalt zenészek is érkeztek a zenekarba. Ha összegezni kellene, hogy mi volt a legnagyobb változás az elmúlt másfél évben, akkor ki kell emelnem a művészeti vezetés stabilitását, Dobszay Péter és Dobri Dániel személye sokat jelentett e téren.

A zenekar nem 3D-ben, hanem kettőben - Dobszay, Dobri - működik, ami valóban pozitív változást jelentett, ugye?

Azt gondolom, hogy igen! Jó koncepciónak bizonyult az idehozataluk, és ennek már lehet látni az eredményét, pedig a másfél év az csupán porszem egy zenekar, egy társaság életében. A jelenlétük stabilitást jelent a zenekar felé, a művészeti vezetést az is erősítette, hogy amikor idekerültem, nem volt koncertmestere a zenekarnak, ez is megváltozott. Nagyon hosszas válogatás, próbajátékok után jutottunk el oda, hogy sikerült a számunkra a legjobb megoldást megtalálni két kiváló, de mégis eltérő személyiségű művész személyében. Ilosfai Csenge képviseli a fiatalságot, Bujtor Balázs pedig a tapasztalt generációt. Az ő kettőségük egyrészt stabilitást jelent, másrészt sokszínűséget hoz a zenekarnak.

A Dobszay, Dobri kettős nemcsak teszi a dolgát, hanem nagyon lelkesen teszik ezt, ami gyorsítja a fejlődést...

Ez tökéletesen így van, ez az ő korosztályuk sajátossága! Ha visszagondolok a 30-as éveimre, én is nagyon, nagyon aktív és lelkes voltam, és szerencsére ebben mit sem változtam. Bár tény, a több tapasztalatomnak köszönhetően kicsit óvatosabban lépkedek. A fiatalok lelkesek, és terhelhetőek. Mintha azt látnám, amikor egy sportoló állandóan versenyezni akar, pihenni meg soha. Pedig arra is nagy szükség van!

Nézzük az elmúlt bő egy év “leltárját”. Mi minden történt, a bejáratott sorozatok, bérletekből mi, hogyan valósult meg?

Ami nagyon fontos volt, hogy az eddig jól működő, a fehérvári közönség által elfogadott bérleti előadások, hangversenysorozatok megmaradtak. Amikor átvettük a zenekar irányítását, rögtön a Covid után voltunk, a pandémia másfél esztendője után vissza kellett szereznünk a közönségünket. Kezdtük a nyitó hangversennyel a Vörösmarty Színházban, ezután újraindítottuk a Harmonia Albensis sorozatot, ahol többek között fellépett az Ewald Rézfúvós Együttes is, majd ősszel elindítottuk a Somorjai és Farkas bérletünket, amelyek szinte teltházzal mentek. Ezekbe már beépítettünk olyan elemeket, ami előre vetítette, hogy igyekszünk minél színesebbé tenni a kínálatunkat. Folytattuk az ifjúsági PartiTúra sorozatunkat, ami két fontos kihívást hozott a számunkra. Egyrészt nagyon sok tartozásunk volt, a Covid miatt elmaradt előadásokat kellett pótolnunk az ifjaknak, másrészt újítottunk, hiszen Dobri Dániel kiváló házigazdája lett eme előadásoknak. Sikerült az Ars Oratoria Kamarakórust Pad Zoltán Liszt-díjas karnagy vezetésével ismét útjára indítani. Túl azon, hogy részt vettek az oratorikus koncerteken, sikerült advent idején a Szent Imre templomban egy igazán szép adventi szolgálattal is megjelenniük. Nagy örömöt és szívet melengető estet jelentett az Újévi koncertet színvonalas megvalósítása. Igyekeztünk hangulatában, külsőjében egy mini Bécset ide varázsolni. Ennek a nehézségét az jelentette, hogy a bécsiek nagyon magasra tették a mércét, hiszen a produkciójuk a világ eleje, másrészt úgy kellett megvalósítanunk az elképzelésünket, hogy az mégsem annak a másolásának tűnjön. Úgy gondolom, ez január elsején sikerült!

Meséljen az újdonságaikról, mi, miért volt, és milyennek ítélik meg azok sikerességét?

Tavaly egy kicsit kétkedve fogadták a kollégák azt az ötletemet, hogy nyissuk meg a “házunkat” a nézők előtt. Hozzuk be ide őket, ne csak azt lássák, hogy fellépünk a színházban, hanem tudják, hogy a zenekar hol él, hol próbál, hol tölti a mindennapjait, és a kiváló próbatermünkből csináljunk egy kamara koncerttermet. Kipróbáltuk és kiderült, a közönségnek nagyon is tetszik. Tavaly két kortárs koncerttel indítottuk el ezt a projektet. Az egyik Mats Gustafsson jazz zenész szólóestje volt, igazi kuriózum, ami lehetett volna akár megosztó is, de a közönség jól reagált. Utána A Csend körei volt a következő, Fa Nándor vendégségével, Nagy Péter színművésszel nagyon érdekes beszélgetésnek lehettek tanúi a nézők a zene mellett, hiszen adtunk egy emlékezetes történést a színpadon. Azon dolgozunk, hogy sok ilyen pillanattal ajándékozzuk meg a nézőket.

Ugye folytatják ezeket az előadásokat? Sőt, már láthatott a nagyérdemű egy újdonságot is a tóparti házukban...

A Kortárs sorozatot folytatjuk, de kicsit lassabb léptekkel. Az, hogy a koncerttermünket megnyitottuk a közönség előtt, tavaly kísérleti jelleggel történt, idén akár ez jelentheti a túlélésünket. Sajnos teljesen bizonytalan a jövő, nem tudjuk melyik terem mikor lesz bezárva, mert tudják, vagy nem tudják fűteni? Arra számítunk, hogy a saját koncerttermünkben több koncertet tudunk rendezni, 150 néző előtt. Ha látjuk, hogy van erre valós igény, többször is játszhatunk egy - egy előadást, így a nézők nem maradnak zene nélkül ebben a válságos időszakban sem. Nem véletlen, hogy a válság idejében a kortárs zenét a nálunk jobb helyzetben lévő zenekarok is csak óvatosan tervezik, mert nagy befektetést igényel, és viszonylag szűk réteget szólít meg. Arra vállalkoztunk, hogy ezt a szűk réteget előbb Székesfehérváron, majd országosan is növeljük. És nem csupán kortárs kísérleteink vannak, megvolt az első Kérdezd a karmestert! estünk, ahol Haydn szimfóniát mutatott be a zenekar Dobszay Péter irányításával és beszédével, a közönség kérdéseivel. Nagy kíváncsisággal vártuk ezt, hónapok óta terveztük, de voltak elemek, amelyeket Péter még nekem sem árult el. A zenekarnak, a nézőknek is kellemes meglepetésben volt részük az est során. Péter személyisége nem csupán akkor elragadó, amikor vezényel, hanem az egész személyisége az. Jó irányba indultunk ezzel, bízom benne, a közönség legközelebb még bátrabb lesz, és nemcsak a zenéről, a szakmáról kérdeznek, hanem a kulisszák mögé is “benéznek”, és kérdéseikkel kulisszatitkokról is fellebbentik a fátylat. Októberben Schubert Befejezetlen szimfóniája lesz a folytatás.

E vészterhes időben bár ötlet bizonyára bőven van, de lesz realitása ezek megvalósításának?

A Kérdezd a karmestert! sorozat annyiban újdonság, hogy egy ehhez hasonló beszélgetős koncertet találtunk ki jóval korábban, olyat, ami három évadon húzódik át. Azt különböző okok miatt nem tudtuk megvalósítani, ezért találtuk ki a Kérdezd a karmestert! formát. Kellett valami, ami nem megszokott, ami új színt hozhat az életünkbe, így jött létre ez. Ezen kívül mi jöhet még? Lesz ősbemutató, Dobri Dánielt ismét felkértem, hogy a most megkezdett évadunkban is komponáljon egy új zeneművet. Nyitunk a kortárs zeneszerzők felé, szeretnénk a Kortárs klubot tovább építeni. Mindezeket meghatározza az előttünk álló évad helyzete - amit nem ismerünk még pontosan. Rajtunk nem múlhat a megvalósulás, igyekszünk megtartani a nagy és kis koncertjeinket egyaránt. A PartiTúra ifjúsági koncertjeinkben jelentős változás lesz, hogy nem a színházban, hanem a kamaratermünkben rendezzük majd meg ezeket. Több előadásunk lesz azért, hogy a nézőszámot ne csak megtartsuk, de növeljük is, az energiaválságban ezt csak így tudjuk megtenni. A nagy bérletes előadásainknak természetesen továbbra is a Vörösmarty Színház ad majd otthont.

Elégedett az első másfél évükkel?

Azt mondhatom, hogy nincs okunk panaszra! Azt persze látom, hogy van még dolgunk bőven, hiszen itt is, ott is fejleszteni kell, de azért néha már leülhetünk, és örülhetünk annak, ami történt ebben az időszakban. Nem dőlhetünk hátra, de panaszra sem lehet okunk...!