Jó hangulatú dedikáláson mutatta be első könyvét Szujó Zoltán sportriporter. Az Öveket bekapcsolni című kötet több mint kétszáz oldalnyi történetet elevenít fel a Formula-1 helyszíni riportereként 18 évet eltöltött riporter élményeiből. A dedikálást követően beszélgettünk a szerzővel.
Szujó Zoltán megkerülhetetlen alakja a magyar televíziós és autósport életben.
18 éven keresztül volt a Formula-1 helyszíni riportere, ahol olyan legendákkal tudott interjút készíteni, mint Michael Schumacher, Bernie Ecclestone, vagy éppen Lewis Hamilton. A közel két évtizedes világjárás alatt rengeteg történet, anekdota gyűlt össze a boxutcából, melyeket most 208 oldalon keresztül olvashatnak az autósport rajongói. A Libri Sikerlistán sokáig első helyet elfoglaló Öveket bekapcsolni dedikálására kígyózó sorokban érkeztek az emberek kedden délután a székesfehérvári Alba Plazába. Szujó Zoltán óramű pontossággal érkezett, majd kitörő lelkesedéssel, másfél órán keresztül fogadta az olvasókat. Ezt követően beszélgettünk a szerzővel.
Ezek a dedikálások mindig ilyen jó hangulatban telnek?
Ez a harmadik alkalom, korábban Budapesten és Győrben már voltam. Általában igyekszem egy kicsit oldani az embereket, látszik, hogy néhányan azért meg vannak illetődve, kicsit zavarban vannak, de fantasztikus találkozni a szurkolókkal. Nekünk, tévéseknek azért ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy azokkal találkozzunk, akik a képernyő túloldalán néznek és hallgatnak minket. Ezek mindig különleges pillanatok. Szerencsére úgy tűnik, hogy sikere van a történeteimnek is. Nem akarok álszerény lenni, de nagyon jól esik ez az érdeklődés.
Muszáj vagyok egy kis helyi kitekintést tenni, hiszen a dedikálás elején említette az Albát. Követi a fehérvári sportéletet?
Abszolút mértékben. Alapvetően, ha nem Forma 1-et kommentálnék a tévében, akkor valószínűleg vagy kosárlabdaedző, vagy kommentátor lennék, hiszen a TF-n elvégeztem a kosárlabdaedzőit, és magam is 11 évig játszottam. Amióta Budapesten lakom, két felé tudok elindulni, ha jó kosárlabdát akarok látni: Székesfehérvárra vagy Szolnokra. De figyelem a hokisokat, akiknek nagyon szurkolok, hiszen fantasztikus sporttörténelmi eredmény, hogy ott vannak az osztrák liga döntőjében. De ugyanúgy figyelemmel kísérem a Vidi eredményeit is. Sportszerető emberként odafigyelek a fehérvári sportra.
Mi motiválta a könyv megírására? Korábban említette, hogy a pandémiás időszakban jött az ihlet.
Nagyon hirtelen jöttem el a Magyar Televíziótól, és hirtelen fordult fel a szakmai életem. Aztán jött a pandémia, ez a kettő pedig annyira egybecsengett, hogy azt gondoltam, most kell lezárni egy korszakot az életemben. Erre jó ötletnek tűnt a könyvírás, bár bevallom, magamnak többször feltettem a kérdést: vajon ezek a történetek érdeklik-e majd az embereket? A szűkebb környezetem azonban megnyugtatott, hiszen ők mindig jót szórakoztak rajtuk. Szerencsére pontosan ezek a dedikálások olyan alkalmak, amikor azt látom, hogy tényleg érdeklődnek a sztorik iránt.
A másik – nem mondom, hogy küldetésem, de kicsit mégis – hogy szerintem, ha az emberek pontosan tudnának kommunikálni, a világ konfliktusainak 99%-a megelőzhető lenne, ehhez pedig az olvasás nagyon sokat hozzátesz. Legyenek szavaink, melyekkel pontosan ki tudjuk fejezni az érzéseinket. Ezért nagyon szeretem az olvasást népszerűsíteni. Sok fiatal jön oda hozzám, hogy szeretnének sportkommentátorok lenni, amire én mindig azt szoktam mondani, hogy nincsenek lemaradva, két dolog viszont fontos: olvasni és nyelveket tanulni.
Találkozott már olyan fiatallal, akit ön motivált arra, hogy elinduljon ezen a pályán?
Jó néhány fiatal jött már szembe ezzel. Ahogy annak idején, amikor 1999-ben bekerültem a Telesport szerkesztőségébe, én idősebb Knézy Jenő miatt lettem sportkommentátor. Egyszer ezt elmondtam neki, és láttam rajta, hogy elérzékenyült. Később hozzám is jöttek oda fiatalok, hogy annak idején látták a tévében, amikor szaladgáltam a boxutcában Schumachert vagy Alonsót üldözve, és miattam akartak ezzel foglalkozni. Ez persze sok szempontból hatalmas felelősség is.
A Libri Sikerlistáján már első helyen is szerepelt a könyv. Számított ekkora sikerre?
Nem. Nem álszerénységből mondom, de egyszerűen fantasztikus ezt átélni! Azok után, hogy két és fél éve hirtelen eltűntem a képernyőről, kicsit csendesebben alakultak a dolgaim. Aztán egyszer csak előjöttem ezzel a könyvvel, és hatalmas volt az érdeklődés. Az embernek összeszorul a torka attól, hogy ennyire szeretik. Az látszik, hogy az emberek szívesen olvasnak, ha olyan történeteket írunk nekik, amik érdeklik őket és olvasmányosak.
Éppen ezért szerintem sürgősen át kellene alakítani a kötelező olvasmányok kínálatát. Gyerekkorom egyik nagy kedvence az Egri csillagok, de amikor a lányomnak volt kötelező olvasmánya, levettem a polcáról és elolvastam. Amikor Gárdonyi Géza egyébként szenzációsan, de 70 oldalon keresztül írja le a török sereget, egyszerűen a falat kapartam. Megváltozott körülöttünk a világ, ettől Gárdonyi nem lesz rosszabb író, sőt, külön polcon kell lennie a magyar irodalomban, de tudomásul kell vennünk, hogy a változik a világ körülöttünk.
Felgyorsult a tartalomfogyasztás, ennek ellenére úgy tűnik, az ön könyvét mégis rengeteg fiatal olvassa.
Ezt jó látni. Nincsenek illúzióim, sok fiatal úgy keveredik ide, hogy az apukájuk hozza el őket, mert ő nézi a Forma 1-et. De ha csak annyit elértem, hogy a srác elolvas három sztorit a könyvben, már nem éltem hiába. Egyébként pontosan ez hajtott, amikor írtam a könyvet: fogyasztható, de igényes legyen. Büszkén mondom, hogy néhány oldal talán nem sikerült rosszul, és sikerült átadni akár a közvetítések különleges hangulatát is.
A Bernie Ecclestone által írt előszó nagyon személyes lett..
Egy közös barátunkat, Rohonyi Tamást hívtam fel. Azt a Rohonyi Tamást, akinek egyébként a Magyar Nagydíjat is köszönhetjük, hiszen 1983-ban ő hozta először Bernie Ecclestone-t Magyarországra. Írtam neki próbaképpen, hogy esetleg meg tudná-e mondani Bernie-nek, hogy min dolgozom, és jól nézne ki benne egy előszó. Legnagyobb meglepetésemre Bernie Ecclestone felhívott, hogy tetszik neki az ötlet, csináljuk meg. Három nap múlva ott volt az előszó a mailboxomban. Ez nagyon nagy elismerés, amire büszke vagyok. Nemrég címeztem meg neki a borítékot, természetesen egy tiszteletpéldányt elküldök neki. Ugyan nem beszél magyarul, de van néhány fotó a könyvben, ami tetszeni fog neki.
Tervez folytatást?
Jogos a kérdés, időről időre eszembe is jut néhány sztori, amit még beleírhattam volna a könyvbe. Azonban azt gondolom, ezt az én pályafutásom alatt csak egyszer lehet megcsinálni, ennek az időpontja pedig most van. Ebbe beletettem mindent, ami eszembe jutott. Szerintem nem lenne hiteles, ha újabb és újabb hasonló témájú könyvekkel jönnék elő. Egyelőre nem gondolkozom a folytatáson, ez egy egyszeri pillanat az életemben, ezt szeretném elnyújtani és a legjobban megélni.
Az Öveket bekapcsolni 208 oldala az autósport-rajongókon túl az utazás kedvelőinek is tartogat érdekességeket. A Formula-1 egyedülálló világát bemutató sztorik között megtudhatjuk, hogy miért volt nehezebb interjút készíteni Európában, mint a távolabbi kontinenseken, milyen meglepetések várhatják a stábot egy maláj hotelben, vagy éppen azt, hogyan lehet közel kerülni a bahreini királyhoz.
